- Hogyne, hogyne... Szóval, megmérgezték?
- De meg ám! Sőt, mi több … ezt nagyon kérem, kezelje egyelőre bizalmasan... le merném fogadni, tudom, mi volt a méreg!
- Ugyan?!
- Taxin, fiacskám. Taxin!
- Taxin?! Most hallom először.
- Nem csodálom. Felettébb szokatlan. Mondhatom, élvezetesen szokatlan. Valószínűleg magam sem ismertem volna fel első látásra, ha nem akad dolgom ugyanilyennel három-négy héttel ezelőtt. Egypár kislány babauzsonnát rendezett... bogyókat szedtek egy taxusról, tudja, tiszafáról, és abból főztek teát.
(Agatha Christie: Egy marék rozs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977)

A tiszafa

A tiszafa (Taxus baccata) akár 2000 évig is élhet, és 12-15 méter magasra is megnőhet. Erőteljes, széles, kúpos koronája van, a lombja egészen sötétzöld, a törzse rövid, sima, vagy hosszanti irányban tagolt, kérge vékony lapokban, pikkelyekben hámlik. Egykor egész Európában elterjedt, mára azonban csak kevés helyen található összefüggő tiszafaerdő. Az egyik ilyen kivétel Magyarországon, Szentgál mellett található, ahol mintegy 100.000 példány tiszafa lehet a csemetékkel együtt. Termése - a vörös színű pikkelybogyó - néhány redukált, termőpikkelyből fejlődött gyűszű alakú húsos magköpenytől körbefogott magból áll. A tiszafa kétlaki növény, azaz a sárga színű porzós és a jelentéktelen termős tobozvirágok külön fán jelennek meg.

Tiszafa, a dísznövény
Bár vadon egyre ritkábban fordul elő, igen gyakori dísznövény. Mintegy 200 kertészeti változata ismert. A tiszafa lassú növekedésű, a metszést jól tűri, mutatós sövényt is ki lehet belőle alakítani. A talajjal szemben igénytelen, még árnyékos helyen is szépen fejlődik.

Tiszafa, az asztalosipari alapanyag
A tiszafa a fenyőfélék között az egyik legtartósabb faanyagot adja. Meglehetősen gyorsan és jól szárad, kézzel és géppel egyaránt jól megmunkálható, legtöbbször íjakat, hangszereket, bútorokat készítenek belőle, de a faanyag jól faragható, így a faszobrászok kedvelt alapanyaga is.

Tiszafa, a méreg
Ahogy a bevezetőben közölt idézetből is láthatjuk, a tiszafa majdnem minden része mérgező. Az egyetlen nem mérgező az állítólag édes, piros magköpeny (arillusz), amely a madarak kedvelt tápláléka. Itt álljunk is meg egy kicsit. A tiszafa alkaloidja a taxin, nem minden élőlényre hat egyformán. Az őzek és a szarvasok például minden további nélkül lerágják a tiszafa kérgét és hajtásait, semmi bajuk nem lesz tőle. És ha valakiben felmerülne a kérdés, hogyan betegedtek meg a krimiben a gyerekek a bogyótól, ha az nem mérgező, akkor egy kicsit pontosítanunk kell. Csak a magköpeny nem mérgező, a magköpeny belsejében található mag ugyanolyan veszélyes, mint a fa többi része. Ez pedig érdekes módon emésztetlenül távozik a madarak szervezetéből.

Tiszafa, az orvosság
A tiszafa hatóanyagai: taxin, diterpének, cianogén glikozidok (taxifillin), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin). Mivel a tiszafa ilyen gazdag hatóanyagokban, a gyógyszeripar is felfedezte magának: korábban felhasználták férgesség kezelésére, szívgyógyszerként, a menstruáció megindítására. A homeopátiában emésztési panaszokat és egyes bőrkiütéseket kezelnek vele. De folyamatosan kutatják az újabb hatóanyagok egyéb felhasználási lehetőségeit is, például az amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből előállítottak egy sejtosztódásgátló anyagot (paclitaxel), amelyet már a közönséges tiszafából is ki tudnak nyerni. Ezt emlő- és petefészek-daganatok kezelésében alkalmazzák.

Tiszafa, az év fája
A tiszafát 2011-ben az év fájává választották. A kiválasztott fának az adott évben nagyobb figyelmet szentel a kutatás, erdei iskolákban programok keretében és ismeretterjesztő kiadványokban, műsorokban mutatják be, így hívják fel a közvélemény figyelmét e védett növényre.

Forrás