Régebben nem szerettem a hortenziát, kicsit „művirág” hatásúnak tartottam. Az utóbbi években viszont egészen megkedveltem, bár még most is kicsit túl tökéletesnek tartom. Néhány éve be is szereztem egy hortenziatövet, amit másfél év alatt sikeresen kipusztítottam. Igaz, nem is nagyon néztem utána, hogy milyen kertet, milyen körülményeket szeret ez a növény. Hogy ne járjatok úgy, mint én, összegyűjtöttem néhány tudnivalót a hortenziáról.

A hortenzia (Hydrangea) a somvirágúak (Cornales) rendjébe és a hortenziafélék (Hydrangeaceae) családjába tartozó nemzetség. Mintegy száz faj tartozik ide, számtalan hibriddel és változattal.
Amerikából, illetve Ázsia keleti részéről származik. A nemzetség legismertebb faját, a kerti hortenziát (nagylevelű hortenzia, Hydrangea macrophylla), ezt a nagy virágú fajtát 1788-ban hozták be Európába, és Commerson botanikus Lapeaute Hortense asszony tiszteletére hortenziának nevezte el. A hölgyről nagyon helyes cikket olvashattok itt.

A japánok a H. Thunbergii Sieb. leveléből teát főznek, amelyet mennyei teának neveznek, ezzel utalva különlegesen finom aromájára.
A 19. században a hortenzia divatos virág volt, de nem illett lányos, fiatalasszonyos házba ajándékként vinni, mert úgy tartották, hogy meddő virágai szerencsétlenséget hoznak, és meggátolják a gyermekáldást. Ezért lett a hortenzia az idősebb korosztály virága.

A növény akár két méteres cserjévé is fejlődhet, levelei tojásdadok, fűrészes szélűek.
A virágok színválasztéka is igen gazdag; a virág fehér, rózsaszín, lila, liláskék, foltos és piros is lehet, bár ez utóbbiak ritkán kaphatók.

Természetes indikátorként savanyú talajon kék, lúgos talajon rózsaszín virágokat hoz. Kék hortenziát úgy állíthatunk elő, hogy fehér vagy rózsaszín hortenzia földjét timsós, illetve alumínium-szulfátos vízzel (4 evőkanál 25 liter vízbe) öntözzük. Ha a kertünkben a hortenzia virága bekékül, az azt jelzi, hogy a talaj mésztartalma nagy.

A hortenzia nem szobanövény, a cserépben kapható virágot ültessük ki a kertbe, vagy a teraszra egy szép virágtartóba, dézsába, rododendron-virágföldbe. A hortenzia árnyékos, hűvös helyen fejlődik megfelelően, nem bírja a tűző napot. Nyáron is legyen a földje mindig nedves, ne hagyjuk kiszáradni. Ne csapvízzel öntözzük, ehhez csak lágy vizet vagy esővizet használjunk. Áprilistól a nyár végéig hetente egyszer adjunk neki tápoldatot, amelyben literenként 2 gramm nitrogén-foszfor-kálium tartalmú tápsó van. Októbertől folyamatosan csökkentsük az öntözést és a tápoldatozást. Télen takarjuk be a hortenzia tövét, hogy védjük az erősebb fagyoktól. A többéves bokrokat metsszük vissza 40 cm-esre, hogy új hajtásai fejlődjenek, és dúsabb legyen. A hortenzia a rendszeres metszéstől gazdagon virágzik. Ne ősszel vágjuk vissza, mert az üreges szárába befolyó víz megfagyva kárt tehet a növényben, inkább tavasszal metsszük vissza. A levágott virágokat megszáríthatjuk, virágkompozícióba, koszorúba kötve díszíthetjük vele a lakást. A nyáron szedett hortenziavirágok általában rózsaszínes, lilás árnyalatúak maradnak, a szárazon szedettek megbarnulnak.

A hortenzia károsítói a levéltetvek és a takácsatkák, főleg meleg és száraz levegőjű helyen. A szürkepenész, illetve a botritisz túl nyirkos körülmények között támadja meg. A túl klóros, meszes, illetve kemény öntözővíz vagy a meszes talaj a levelek sárgulását, a növekedés lassulását okozza.

(Forrás itt és itt.)