Gyermekkorom óta jól ismerem és gyűjtöm a rábaközi rétek, legelők gombáit, de az erdei fajokat csak az utóbbi években fedeztem fel. A Kisalföld c. napilap egyszer a barbacsi lomberdő gombáiról közölt egy cikket, amely az itt termő, meglehetősen sokféle, ehető és mérges fajról számolt be. Ezekkel addig nem foglalkoztam, annak ellenére, hogy gyakran jártunk ide még télen is. Az újságcikk alapján tanulmányozni kezdtem az erdei gombák szakirodalmát. Főleg a kora tavasszal növők érdekeltek, mert nyáron szegfűgombát (Marasmius oreades), csiperkefajokat, ősszel pereszkéket találtunk eleget.
A “Gombák” (Helmut és Renate Grünert), és a “Leggyakoribb gombákról” (Dr. Rimóczi Imre) c. könyvekben, továbbá növényhatározókban és lexikonokban felfedeztem a kucsmagombákat. Ezek jelennek meg a legkorábban, már április – májusban; csoportosan nőnek lomb- és ártéri erdőkben, nedves, bozótos, bokros helyeken.

Egy alkalommal, az iskolai tavaszi szünetben a nálunk vendégeskedő unokáinkkal sétáltam az erdőben. Alig hittem a szememnek, amikor a galagonyabokrok alatt a kucsmagombák tömegét láttam meg. Mint mindig, volt nálunk gyűjtőzacskó (mert egy erdőben mindig akad valami), így volt mibe felszedni a közel egy kiló gombát. Este következett a pontos meghatározás a gombák képei és leírásai alapján.

Először ízletes kucsmagombának (Morchella esculenta)(kép balra) véltem a leletet. Aztán elbizonytalanodtam. Úgy tűnt, inkább hegyes kucsmagombákat (Morchella conica PERS) (kép középen) gyűjtöttem. Mindkét faj a szakirodalom szerint ehető, jó étkezési gomba. Persze több rokon fajra nem ez jellemző. A papsapkagombák (Helvella fajok) (kép jobbra) mérgezőek, de ezek süvege visszahajló, sima lemezekből alakul.  A redőgombák (Gyromitra fajok) süvege agyvelőszerűen ráncolt (Mezőgazdasági Lexikon, 1958.), ezek is tartalmaznak helvellasavat, ezért nem ehetők. További tudnivalókat ezekről a gombákról itt találsz.
Az én gombáim nem hasonlítottak az utóbbiakra, ezért úgy gondoltam, másnap ebédre lesz belőlük finom gombapaprikás. De azonnal újabb kételyem támadt, mivel az is szerepel a leírásokban, hogy a gombáknak több változata is van, nem mindegy, fiatalok vagy elöregedettek, néha gombaszakértőknek is nehéz a biztos felismerés. Ráadásul a növényhatározókban csupán néhány fajta szerepel a sokszor akár húszféle változathoz képest. Tudtam, hogy tévedni nem szabad, akár meg is betegedhet a család. Viszont sajnáltam kidobni, ezért három darabot hagymával, petrezselyemmel próbaképpen megsütöttem és megettem. Nagyon finom volt! Sajnos éjszaka elkapott a hányinger és a hasmenés, így aztán másnap nem készült gombapaprikás.
Ez az eset persze nem tántorít el a gombagyűjtéstől, amely számomra remek időtöltés: kilométereket gyalogolok akár néhány darabért is, de a „rokonoktól”, összetéveszthető rokonfajoktól nagyon óvakodom, és erre intek mindenkit, aki gombaszedésre adja a fejét.
Legközelebb írok majd a barbacsi és a maglócai erdő más gombáiról is.