Hosszú idő után végre eljutottunk a Nagymamához, és kivételesen az időjárás is kegyes volt hozzánk, úgyhogy szinte az egész napot a kertben töltöttük. Először is körbenéztünk, hogyan éledezik a kert: nyílnak a nárciszok, bimbóznak a jácintok, és lassan a tulipánok is előbukkannak a zöldellő levelek közül.     

A kisfiam nagyon belelkesedett, hogy végre kertészkedhetünk, így aztán kapáltunk, gereblyéztünk, virágot ültettünk, magot vetettünk.

Szabolcs múlt heti posztján felbuzdulva árvácskát ültettünk, igaz, nem kaspóba, csak szabadföldbe, de igyekeztünk megfogadni a tanácsait.

Ági mamától is kedvet kaptunk a zöldségmagok vetéséhez. A fiúk felkapáltak egy kis ágyást, majd hosszában 1-1 sor petrezselyemgyökeret és sárgarépát vetettek bele. Az ágyás végébe, keresztben 1 sor sóskamag került a nem túl mély barázdába. 

Innentől várakozás, locsolás, kapálás következik, és győzzön az erősebb!