Ha minden igaz, még néhány nap, és a kertek újra felszabadulnak a hó fogságából. A melegebbre forduló idő meghozza a kertbarátok mozgás- és munkakedvét. Nagy csapást lehetne most mérni a gyepet rontó mohára.

Február - Böjtelő hava

8. hét:

- február 21. (Eleonóra): Húshagyókedd. Ha csillagos az ég, sok tojás lesz ebben az évben.

- február 22. (Péter): Hamvazószerda: a nagyböjt kezdete. Péter üti az üszögöt, jön  a melegebb idő.

- február 24. (Mátyás): Ha Mátyás jeget talál, akkor feltöri, ha nem talál, akkor csinál.

Télen a lombozat hiánya miatt minden állat jobban szem előtt van, mint más évszakban. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek egész évben a költőhelyük közelében tartózkodnak, télen figyelhetők meg a legjobban, és minden porcikájukban tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Lábuk rendkívül erős kúszólábbá módosult. A legtöbb madárnál 3 ujj előre áll, és 1 ujj hátra. A harkályoknál ez 2-2-re módosult, ami nagy előnyökkel jár: a fakéreg megmarkolása sokkal hatékonyabb, ha egyenlő erőt tud felülről és alulról is kifejteni. A farktollak a madaraknál a repülés közbeni kormányzásra, fékezésre szolgálnak. A harkályoknál kapnak egy merőben más funkciót: meg kell tartaniuk a testet a függőleges fatörzsön. Ennek megfelelően a farktollak rendkívül kemények. A csőr erős vésőcsőrré alakult, és ez nem azért van, hogy a madár be ne verje a fába a fejét: képes vele kivájni a költőodúját, segítségével keresi a kéreg alatt mocorgó lárvákat. És ha már itt tartunk, pár szót érdemes szólni arról, mit is kopogtat a fa törzsén harkályunk.

Fekete harkály

Minden évben nagy fejtörést okoz, hogyan értékeljük az adott telet: hol sok a hó, hol kevésnek ítéljük, hol szélsőséges időjárásról beszélünk, meg globális felmelegedésről, az egyre gyakrabban várható világvégéről nem is beszélve. Pedig furcsa, rendkívül enyhe telek régen is voltak, ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorral:

"Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölccsel; 1186-ban februárban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt.

Egy-egy téli séta - akár fenyő, akár lomberdőben - azon túl, hogy jóleső testi-lelki felfrissülést jelent, érdekes látnivalókkal is meglep bennünket. Ilyenek a nagyon változatos formájú és színű, tetszetős vagy érdekes, élősködő, farontó taplógombák. Több mint 30 fajuk közül mi leggyakrabban a közelünkben lévő lomberdő fáin élő borostás réteggombával (Stereum hirsutum), a lepketaplóval (Trametes versicolor), a sárga gévagombával (Grifola sulphurea), a kénsárga taplóval (Poliporus sulphurus) találkozunk, és legutóbbi szerzeményünkkel, a 2 db parázstaplóval (Phellimus igniarius), melyeket egy öreg fűzfáról választottunk le.

Biztosnak tűnik, hogy a korai kajszik és meggyek megfáztak a fagyos időben. A gyümölcskertészek klímakamrás kísérleteiből kiderült, hogy e fajtáknak már a január végi -18°C-os fagy is betett. A számláláskor arra jutottak, hogy a kajsziknál a rügyek fele már biztosan elfagyott, a korai meggyeknél ez az arány harminc százalék.

A szilvának egyelőre nem ártott a fagy

Valószínűleg ennél nagyobb lesz a kár, mert a vizsgálat után keményebb hidegek következtek. Egyébként otthon is ellenőrizhető a gyümölcsfa, csak egy-két vesszőt le kell vágni és szobahőmérsékleten vízbe állítani. Az eredmény azonban csalóka lehet, mert attól függetlenül, hogy kihajt a virág, még nem biztos, hogy termést is hoz. Viszont a virágos ág most jól mutat.

A hideg egyébként a frászt hozta a gyümölcstermelőkre, merthogy a fagyokat megelőző hetek szokatlanul meleg időjárásának köszönhetően sok fa már elkezdte hizlalni a rügyeit. A Magyarországon köztermesztésben lévő gyümölcsöknek, ha jó kondícióban vannak, meg sem kottyan a -20°C alatti hőmérséklet. A gyümölcsfáknak a legjobb az lenne, ha november végétől februárig a fagyos napokat nem váltogatná meleg.
Ha ugyanis melegszik az idő, kilép a fa a mély nyugalmi állapotból, a rügyek is dagadoznak, és ha ekkor érkezik a hideg, bizony már baj lehet, s az adott szezonban az elfagyott rügyeket kevés faj tudja pótolni. Most sem a várható hideg mértékével volt baj, hanem az addigi enyhe téllel, ugyanis sok helyütt, főleg az épületekhez közeli melegebb részeken a fák már tavaszt éreztek.

A gyakorlott kajszitulajdonosok azt mondják, nagy kérdés, milyen a növények kondíciója? Ha jó állapotban vannak, akkor némi veszteséggel túlélik a csapást, ha nem, akkor az idén kevés lesz a lekvárnak való. Megnyugtatásként azért ide kívánkozik: rekordtermést könyvelhetnek el, ha minden tizedik virágból termés lesz.

Február - Böjtelő hava

7. hét:

- február 14. (Bálint): Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó idő lesz.

- február 16. (Julianna): Előfordul, hogy Julianna rázza a dunnáját, azaz havazik. 

- február 19. (Zsuzsanna): Ha megszólal a pacsirta, akkor közel a tavasz.

A 80 éves Feri bácsi, meglátván teraszunk kis asztalkáján a szaladossütő-tálat, örömmel nyugtázta, hogy megtartottuk ezt az ősi darabot (amely valóban több mint 100 éves). Tetszett neki a tál közepére tett jókora korall a szebbnél szebb tengeri sünök vázával és kagylóhéjakkal körítve.

A szaladossütő kb. 40 cm átmérőjű, 10 cm magas, barna, mázas cseréptál. Társaságunk fiatalabb, szalados témában járatlan tagjainak igyekeztünk elmagyarázni, mi is ez az étel: búzacsírából készülő massza, melyet a tálba öntve, kemencében sütöttek meg. Tetején fényes, kb. 1 cm vastag, karamellízű kéreg képződik - ez nagyon finom -, alatta lágyabb, édeskés, puha tésztaszerűség - ezt én nem szerettem.

A varjúfélék közül maradt még két madár, amelyeket télen is gyakran megfigyelhetünk. A szajkó (Garrulus glandarius) varjú méretű költőmadarunk. Télen a nálunk maradókhoz északi tájakról csatlakoznak fajtársaik. A legtávolabbról orosz gyűrűs madár érkezett, amely több mint 2000 kilométert tett meg a gyűrűzés helyétől. Vannak évek, amikor ősztől óriási csapatokat lehet megfigyelni. Az ilyen inváziós beáramlásnak (ami egyébként sok madárnál előfordul) az okai között lehet az északi területek táplálékhiánya (rossz termés) és az átlagon felüli szaporulat.

Sok hobbikertész maga is tapasztalhatta, hogy a lemosó permetezést nem szabad elbliccelni. Mondhatni, aki évente csak egyszer permetez, ezt ne hagyja ki. A profikat nem kell figyelmeztetni, mennyire hasznos, ha a tél végén a törzses haszonnövényeket lemossák a magas koncentrációjú szerekkel. De érdemes a díszfákat, cserjéket, rózsákat is permetezni. A munka elnevezése is mutatja, hogy akkor lehet tökéletes az eredmény, ha csurog a lé a permetezett felületen. A használt szerek ugyanis kontakt hatásúak, ezért a megfelelő eredmény eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni.