Mire kiértem a cseresznyefához, a rigók egy maréknyi kóstoló kivételével akkurátusan lezabálták a termést és még össze is potyogtatták. Humánus madárriasztót keresve fordultam a szakirodalomhoz és egy sokkal érdekesebb (már amennyiben a nagyobb, hosszú távú kártételt lehet így nevezni) jelenség leírására, okainak feltárására bukkantam. Nevezetesen a hőszigetelésbe belevéső harkályok, fakopácsok bosszantó és drága munkálkodásról lesz szó.

Ma ezt, legközelebb pedig a madárriasztás különféle módszereit, kereskedelemben kapható termékeit szemlézzük. Az említett szakirodalom Orbán Zoltán "Madárbarátok nagykönyve"  című kötete. Ebből idézem kissé megvágva a hőszigetelő-rontó madarak példáját, de találnak benne további városi madarak viselkedését olvasmányosan bemutató leírásokat is. A fotók is innen származnak.

Falrongáló fakopáncsok
A több éve zajló országos panelszigetelési program felszínre hozott egy meglepő madárproblémát – a falrongáló harkályok ügyét. A jelenség azért különösen zavarba ejtő, mert a madarakat biológiai, riasztásos módszerekkel képtelenség hatékonyan távol tartani az épületektől.

A károkozás jellege
Napjainkban a legnépszerűbb külső szigetelőanyagok habosított műanyag golyócskákból préselt, pihekönnyű lapok. Ezeket ragasztással és speciális csavarokkal rögzítik a falra, majd erre kerül egy jó tapadási felületet adó, sűrű háló, amely hordozza a rücskös felületű, színezett védővakolatot. Sajnálatos módon ez a technológia nem harkályálló, a nekünk durvának és keménynek tűnő vakolat a madarak számára gyakorlatilag még minimális fizikai akadályt sem jelent. A harkályok falba vájt, folyton szaporodó és nagyobbodó lyukai nemcsak rontják a hőszigetelés hatékonyságát, de olyan esztétikai problémát is jelentenek, amely csökkenti az épületek forgalmi értékét, és növeli az újbóli javítások költségét.

A falrongálás lehetséges okai
Ahhoz, hogy megértsük és meg tudjuk akadályozni a harkálytámadásokat, ismernünk kell a madárcsoport életmódját. A fatörzsek függőleges világához alkalmazkodott harkályok több feladatra is használják erős, négyélű árhoz hasonlító csőrüket:
– farontó rovarok lárvái után kutatva lyukakat vájnak a legkeményebb, és a már pusztuló, puha, korhadó fákba is;
– táplálékot keresve megbontják a kérget;
– fészekodúkat vésnek;
– messze hangzó, doboló udvarló, vetélytársakat távol tartó jelzőhangot adnak kiszáradt ágakon;
– makkokat és csonthéjas terméseket törnek fel tápláló tartalmukért;
– hangyabolyokat túrnak szét, hogy a bábokhoz jussanak;
– tollászkodás közben ezzel igazítják helyre a legfinomabb tollsugarakat is.

A felsorolásból látszik, hogy ezek a madarak romboló erejű vésőként vagy éppen precíziós csipeszként egyaránt használják a csőrüket. Kezek és az ujjak tapintóérzékének hiányában a harkályok csak a csőrükkel tudják felmérni az eléjük kerülő anyagok minőségét. A gond éppen az, hogy a szigetelést fedő vakolat már gyengébb próbaütésekre is beszakad, feltárva a puha, pudvás fatörzshöz hasonló állagú anyagot, amely természetesen egyből felkelti a madár figyelmét.
A madarak szemszögéből vizsgálva a kérdést az ilyen szigetelésű épületeink gyakorlatilag óriási fákhoz hasonlítanak, nem véletlen tehát, hogy országszerte mágnesként vonzzák a harkályokat

Az egyedüli biztos megoldás
A kérdés megnyugtató kezeléséhez „harkályálló” vakolattechnológia kidolgozására és alkalmazására van szükség. A legjobb az lenne, ha a szigetelést fedő réteg olyan sima lenne, hogy azon a fakopáncsok ne tudjanak megkapaszkodni. A madarak óriási, a betont és a vékony fémlemezt is megrongálni képes erejét figyelembe véve kevésbé optimális megoldást jelentene olyan vastag és kemény vakolatok használata, amelyet nem tudnak áttörni.

A szerkesztő megjegyzése: "harkályálló hőszigetelés" kifejezéssel Interneten keresve találunk olyan anyagot, mely leírása szerint a harkály számára az ezzel szigetelt homlokzat tömör fal hatását kelti, így a felületet megkopogtatva nem merül fel a madárban a fészek építése vagy az élelem keresése. Multipor a hivatalos neve. Angol nyelvű hivatkozással a Sto IMPACT terméket hirdetik lehetséges megelőzésként. Sajnos befejezett szigeteléssel rendelkezőket ez nem vigasztalja.

Ami biztosan nem működik
Az emberkövető madarak közös jellemzője, hogy ugyan olyan jól alkalmazkodtak a legtöbb civilizációs hatáshoz, mint mi, emberek. A lakott területeken azért nem működnek igazán jól a fény- és hanghatásokra építő riasztók, mert ezek érthetően csak olyan erősséggel üzemelhetnek, ami nem zavarja az embereket, így viszont a riasztandó állatok számára is hatástalanok. Ráadásul a falrongáló harkályok esetében óriási, gyakran sok ezer négyzetméternyi felületet kellene egyidejűleg és folyamatosan mentesíteni.

Mivel esetenként milliós nagyságrendű károkozásról van szó, nem kerülhető meg a garázdálkodó harkályok kilövésének kérdése sem. Mindjárt az elején tisztázni kell, hogy ez két okból sem járható út. Egyrészt azért, mert az összes harkályfajunk természetvédelmi oltalom alatt áll, tehát védett, másrészt azét, mert ez valószínűleg még időszakos megoldást sem hozna. A Magyarországon élő nyolc, falrongálásra képes harkályfaj közül hét többé-kevésbé gyakori településlakó, az alkalmas élőhelyeken egymás közelében él és szinte bizonyosan el is tanulja egymástól a falrongálás szokását. A tanulásnál is nagyobb probléma, hogy a szigetelésbe vájt lyukak minden, a területen élő vagy átrepülő harkálynak olyan vizuális jelzést jelentenek, amelyek a falhoz vonzzák őket. Ez a hatás csak úgy lenne megszüntethető, ha a lyukakat azonnal befoltoznák az épületen, ezt követően pedig a vakolat színezését is olyan tökéletesen helyreállítanák, hogy a javítást ne lehessen észrevenni.

Folytatásban az utólagosan bevethető védekező, madárriasztó módszereket szemlézzük.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez