Elmondhatjuk, hogy a rovarporozta mezőgazdasági növények csak akkor termeszthetők nagy biztonsággal, ha vannak a környezetében méhészetek. Magyarország ebből a szempontból a világ élvonalában áll, hiszen itt 1,2 millió méhcsaládot tart kb. 20.000 méhész.Világszerte érkeznek a riasztó hírek és hazánkban is aggasztóan megsokasodtak a méhpusztulásokról szóló tudósítások. Sokszor még az okát sem sikerül hivatalosan felfedni, bár érdemes lenne (még) aprólékosabban a környéken gazdálkodók viselt dolgainak.
Néha kiderül, hogy a bizonyítottan méhpusztító hatású, már illegálisnak számító növényvédő szereket még azért kiszórják, hogy ne vesszen kárba. Mindez feltételezés, de inkább olvassanak a méhek és méhészet hazai kilátásairól egy rövid(ített) cikket Csuja László biológus méhész tollából, aki a "Méhek,mézek nagykönyve" című kötetben vázolta fel az eléggé borús helyzetet.
Bajban vannak-e a méhek Magyarországon?
Az egyszavas válasz, hogy igen, nagyon nagy bajban van a méhészeti ágazat. És ennek következményeként – bár egyáltalán nincs tudatában, de – a magyar mezőgazdaság is bajban van, hiszen itt is, ahogy az egész földön igaz, hogy élelmiszereink 30 %-a, és közvetetten a mi életünk is veszélyben van. Hogy ne így legyen, alapvető változtatásokra lenne szükségünk.
Soha nem volt ennyire valós igény a „Kert Magyarország” koncepció, mint most a globális klímaváltozás közepette, amikor a túlnépesedés mellett a földön óriási területeken fog megszűnni az élelmiszer-termelés. Magyarországon jelenleg 5 millió hektár szántóföld van, ahol az 1980-as években több, mint 30 millió ember számára termeltek élelmiszert. Nem a klímaváltozás, hanem a mezőgazdasági termelési szerkezetének átalakulása felére apasztotta országunk termelőképességét. Ez a helyzet a klímaváltozással tovább fog romlani, ha nem leszünk képesek az Alföldön a szántóföldi művelést és a vízgazdálkodást új szemlélettel csinálni.
Széles erdősávokkal védett csatornákban, holtágakban, víztározókban kellene visszatartani a Kárpátokban ősszel, télen, tavasszal lehulló és a folyókon hozzánk érkező csapadékot. Minél hosszabb ideig itt kellene tartani és a szikesedés veszélyét elkerülve öntözni kellene a szántóföldjeinket. De ez csak egyik szelete a változtatásnak. A termelt növények választékát is növelni kellene, hiszen ma szinte monokultúrás a falvak határa, mert négy-öt növényfaj uralja. 2018-ban pl. 240 000 ha repce, 600 000 ha napraforgó és 1,2 millió ha kukorica vetésterület volt, a többi területen szinte csak búza és hasonló gabonafélét termeltek. A kaszálórétek és legelők területe is csökken. A kertészet és szőlészet visszaszorulóban van, holott a területi és világpiaci adottságaink nagyon kedvezőek lennének.
A növényvédelem is óriási változáson ment keresztül az elmúlt 20 évben hazánkban, de ez a változás nem az ökológiai szemlélet kibontakozásával, hanem annak totális elnyomásával járt. A mai magyar mezőgazdaságot néhány multinacionális nagyvállalat üzletpolitikája alapvetően meghatározza, úgy a növényfajták választékában, mint a növényvédelmi technológiákban. A mai növényvédelemben elterjedtek a hosszú hatástartamú és a növényi nedvekbe felszívódó, ott áramló mérgek használata, továbbá különböző rafinált méregkoktélok használata, amelyek hatásfokozó szerepet töltenek be.
Tehát az integrált növényvédelem szlogen a mai gyakorlatban a mezőgazdasági kemizálás brutális mértékét jelenti. Pedig józan ésszel mindenki felfogja, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlan, hiszen a „jól kemizált” táblák környezetében a madarak, békák elhallgatnak, vagyis kipusztul a természetes élővilág. Hogy milyen mértékű az élővilág pusztulása, azt az is mutatja, hogy a mezőgazdasági táblákról begyűjtött megporzó rovarok 80 %-a a mézelő méh, holott nem ez lenne a helyes arány. Természetes körülmények között rendkívül gazdag fajválaszték mellett a megporzó rovarok között pár százalékos arányt kellene képviselnie a méheknek.
A kötet, melyből az elgondolkodtató (nem a teljes) fejezetet kiemeltem, zömében a méhekről, de még inkább a méz és belőle a készült jótékony hatású szerek leírásából és használatának legjobb módjairól szól. Propolisz, méhpempő, méz, virágpor, méhviasz és a fullánkméreg újabban ismét divatos gyógyhatású, étrendkiegészítő szerek, bár a népi gyógyászat rég használja. Nem mindegy, hogy melyikből ki, mennyit és miért juttat a szervezetébe (főleg a méhméregből). A tudatos, mértékletes és hasznosságra törekvő fogyasztását tanácsokkal és receptekkel segíti a "Gyógyító kincsek a kaptárból" alcímet viselő könyv.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
