Klapka nyomdokain: termesszünk diót!

2018.09.26. 05:00 - kkm.furdancs

Nincs már köztünk a varietétáncos, számítógép-importőr, aranykereskedő, életművész Klapka György, aki nem mellékesen az 1990-es évektől foglalkozott diótermesztéssel. A sikeres példát látva talán eltűnődhetnénk egy saját dióültetvény ábrándján. Ültetvényes vagyok! - ez majdnem olyan hatásos bemutatkozás, mint hogy "Csellógyáram van a külvárosban".

walnuts.jpg

A dió előnyeit szemlézve látjuk, ahogy évek óta rakétaként emelkedik a bejglibe való tisztított dióbél ára és láttunk már diófát, bőtermő növény. Továbbá szinte készpénzként hullik lábunk elé a termés, megtakarítva a fára mászást érte, és nemhogy megrohadna a többi gyümölcshöz hasonlóan, hanem előzékenyen kiszáradva várja a feldolgozást. Megannyi előnyös tulajdonság, melyeket mérlegre tehetnek a kihasználhatónál nagyobb telekkel rendelkezők vagy akár befektetni vágyó, diószerető népek is. Teljesség igénye nélkül következzen egy összefoglaló erről a markáns növényről, mintegy figyelemfelkeltésként. Ezt az írást nem az aktualitás szülte, hanem a jó előre szólás igénye. Várni kell tavaszig az ültetéssel, mert az ősszel ültetett diófák nehezen viselik el a telet, gyakran kipusztulnak. 

walnuttree.jpg

"Aki diófát ültet, bízik a jövőben", mondták eleink, hiszen, aki diófát ültet, az az unokáknak tervez. A mai fajták már sokkal korábban termést hoznak, lehetünk tehát önzők, akik maguk szeretnék élvezni a befektetés gyümölcseit. Tartásához nem kell nagy kertészeti szakértelem, de évenként egy-két permetezést és nagy szárazságkor az öntözést szívesen fogadja, és mindezért bő terméssel örvendezteti meg gazdáját minden ősszel.

A dió Magyarország egész területén megterem. Különösen kedveli a jó vízellátású, levegős talajokat, a déli lejtőket, de ártereken is megél, ha az ár hat-nyolc nap alatt levonul. Vagyis akár egy-egy diófát, akár ligetes facsoportot szinte bárhová ültethetünk az országban, azonban ahhoz, hogy bő termést hozzon, maradéktalanul ki kell elégíteni igényeit: gondoskodnunk kell megfelelő vízellátásáról (nagy vízigényű növény, évi szükséglete 800…1000 mm), az aszályos nyári hőséget nehezen viseli, az ültetőhelyének kiválasztásánál gondolnunk kell arra, hogy kedveli a sok fényt. Mélyen gyökerezik, 3…4 m-re a talajban gyökerei oldalirányban is terjeszkednek, túlnyúlva a lombkoronán, így közvetlen trágyázásra – az egyébként rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben – nincs szüksége. Ha tekintetbe vesszük igényeit, a dió meghálálja a gondoskodást, a nyugalmi időszakra megfelelően felkészült fák jó minőségű termést adnak, és a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik, a késő tavaszi fagyok a korán fakadó fajtákat károsíthatják.

fd078c3843.jpg
A diófa a tápanyagért és a vízért folyó küzdelemben túlnövi, beárnyékolja, vetélytársait. Lombja hatalmas, sűrű, környezetének meghatározó egyénisége. Egyedülálló abban a tulajdonságában is, ahogy termőhelyéhez ragaszkodik, szinte „termőhelyéhez nőtt” – írja róla dr. Szentiványi Péter, diónemesítő, diófajtakutató, ami annyit jelent, hogy egy-egy diófajta (ritka kivételektől eltekintve) csak az eredeti termőhelyén élet- és termőképes. A téli fagyokat károsodás nélkül elviseli, a késő tavaszi fagyok a korán fakadó fajtákat károsíthatják. A csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat: ha a június-július száraz, aszályos, akkor a dióbél apadt lesz.

Élettartama akár száz év is lehet, növekedésével pedig egyre nagyobb helyet foglal el, ezért egy átlagos méretű ház körüli kertben bőven elég egy diófát ültetni, amelynek a helyét nemcsak azért érdemes körültekintően kijelölni mert nagy helyet foglal el, hanem azért is, mert nagyon hosszú életű, és az átültetése alig lehetséges. A csemetét a környező fáktól kb. 10 m távolságra kell ültetni. A diót hosszú ideig szaporították magról. A magról, szaporított fák azonban később fordulnak termőre, és nem minden esetben öröklik az anyafa előnyös tulajdonságait. Célszerű oltványokat telepíteni. Ma már olyan oltványok is vannak, amelyek gyorsan (3-4 év alatt) termőre fordulnak, felnőve sűrű, tömött koronát fejlesztenek és bőségesen teremnek, míg magról kelt fák a 10…12. évüktől válnak termővé. A diófa átlagos élettartama 80…100 év, és, ha megfelelően gondoskodunk róla, minden ősszel akár 30…40 kg termést hoz.

how-to-remove-walnut-stains-3.jpg

A dió betakarítása Ez a különleges gyümölcs zölden is értékes: A zöld diót június elején érdemes szedni, ilyenkor még nem fás a héja, a belseje pedig olyan puha, hogy akár tűvel is átszúrhatjuk. Az így leszedett zöld dióból befőtt, likőr készíthető, de kandírozva is nagyon finom. A dió fajtától függően szeptember végén, októberben érik be. Betakarításkor, a termést lehetőleg rázzuk le, vagy vékony bottal kíméletesen veregessük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A leszüretelt diót zöld burkától azonnal tisztítsuk meg. Ez azért fontos, mert a zöld burok fekete nedvet ereszthet, ami elcsúfítja a dió héját. Azokat a terméseket, amelyekről a burok nem válik le, tegyük nejlonzsákba, majd hagyjuk állni egy napig, és akkor a héj könnyen lebontható. A külső, zöld burkától megtisztított szemeket napon vagy szellős, esőtől, harmattól védett helyen, esetleg a padláson száríthatjuk meg. Ehhez egy rétegben szétterítjük, és egy-két naponta átforgatjuk, hogy egyenletesen érje a levegő.

walnut-harvest.jpg
A kiszáradt diót zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban száraz, szellős helyen tároljuk. Ha azt akarjuk, hogy a dióbél tisztításakor egészben maradjon, kis fa- vagy hagyományos fémkalapáccsal, mindössze egy csapással törjük fel a dió héját a domború oldalán. Diótöréskor 1 kg héjas dióból kb. 0,5 kg belet nyerhetünk.

handfull-inshell-walnuts.jpg

A diófa anyaga ellenálló, keménysége révén az egyik legértékesebb faanyag, amelyből furnér és parketta készül. Fontos, hogy a törzset ne a talaj fölött fűrészeljük el, hanem a támasztógyökereket is bontsuk ki, és a törzset a fatönkkel együtt emeljük ki. Ez ugyanis a fa ipari szempontból legértékesebb része; szép erezete és sötétbarna színe miatt az esztergályosmunkáknak is kedvelt nyersanyaga.

walnut-cutting-board.jpg

Mi más haszna van még? Jövő héten kedvező élettani hatásairól írunk e hasábokon, és még Eisenstock Ildikó: A dió című kötetében talált fantasztikus receptek egyikét is megosztjuk önökkel.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!      

2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zé71 2018.09.28. 11:39:52

A hiányzó helyen és tőkén kívül csak az riaszt el,hogy új kártevő jelent meg : a burokfúró légy :/
Állítólag szinte lehetetlen ellene védekezni és ahol megjelenik, ott a diófáknak annyi...

kkm.furdancs 2018.09.30. 11:15:43

@Zé71: Ez teljesen igaz, nálunk sem lesz értékelhető termés a szokásos 70-80 kiló helyett. Végzek egy kis kutatást és a jövőben (tavaszig) írunk az eddig próbált védekezési módszerekről. Addig égetni, égetni a leveleket és leesett ágakat! - még ha ez a módszer esetleg kivívja az ellenvéleményeket.
süti beállítások módosítása