Meglehetősen egyöntetű vélemény, hogy a diót nem érdemes magról szaporítani, mert az anyanövény jó tulajdonságai csak ki eséllyel jelennek meg az utódokon. Blogunkon is született terjedelmesebb írás, amely eltántorítja a leendő dióültetvény-birtokosokat, hogy magról nevelt csemetékkel népesítsenek be látóhatárnyi területeket. Legfontosabb ténye talán az írásnak, hogy a magról nevelt diófák később hoznak termést. Van azonban megoldás, amely még mindig olcsóbb a faiskolai beszerzésnél (bár az a legbiztosabb és legeredményesebb), csak némi idő és megszerezhető szakértelem kell hozzá.

Szemezgessünk az érveket felsorakoztató írások között. A linkre kattintva a teljes cikket elolvashatják. Illusztrációként a puszta kíváncsiságból meghagyott kerti dombocskák sorakoznak, melyekből szinte kirobbantak a dió magoncok. A dió nem az a fajta, aki a párját ritkítja. Azaz megtizedeli a növényi létformákat lombja alatt - a diófa gyökerében, levelében, kopáncsában jelen lévő juglon nevű vegyületet sok növény nem bírja - de saját utódai vidáman sarjadnak az összegereblyézett tavalyi lomb dombjában maradt magokból.

"A magról történő szaporítás változatos, teljesen kiszámíthatatlan tulajdonságú utód-fákat eredményez akkor is, ha a beporzást magunk végeztük, minden szempontból tökéletesnek tartott fák, vagy ugyanazon fa virágai között". - Édenkert.hu

"Az a hiedelem, hogy a dió magról is örökli a jó tulajdonságait, téves. Az értékes diótörzsfák magoncnemzedéke 23 százalékban hozott kiváló gyümölcsminőséget, de a többi fontos tulajdonságaikban ezek is különbözőek voltak (termésmennyiség, ellenállóság, rügyfakadás és virágzási idő). Diófajtát is csak klónozással lehet szaporítani!" - haszonagrar.hu

"A legcélszerűbb oltott diócsemetéket ültetni, de ezek beszerzése elég költséges dolog és nem is állnak mindenhol rendelkezésre. Ezért érdemes jó gyümölcsöt termő, egészséges fákról származó diógyümölcsöket csíráztatni. Ez oly módon történik, hogy a diókat nyirkos homok közé rétegezzük és az edényt mérsékelten meleg helyen (raktárban, kamrában, fűtetlen előszobában) tartjuk." - önt reményt szívünkbe Bálint gazda, akinek azért lehet hinni, bármit is állít kertészként.

De ezzel csak beugratott bennünket, mert a folyamat vége oltás és szemzés, melyet két-három év múlva kell megejtenünk. Nincs mese, el kell mélyedni ebben a tudományban. Legyen első a diórajongó Orosz Péter honlapja, aki a teljes weblapot acdiótermesztésnek szentelte.

Vannak vizuális típusok, akik látni szeretnék, mint elképzelni az oltást olvasmányaik nyomán. Egy teljességre törekvő videó sokat segíthet bármilyen gyakorlati kérdésben, akár a dió oltásában is.

A biztonság kedvéért karnyújtásnyi távolságból is figyeljük meg a módszert:

Tágítsuk látókörünket a világ más tájain - például a hűvös Svájcban -  kifejlesztett vagy gyakorolt sikeres oltási módszerekre, hiszen hazánk klasszikus diótermő vidékein kívül a kifejezetten hidegebb területeken (Bakony, vagy akár Zabar) is szeretnének diófa alatt hűsölni (melegedni) és élvezni termését.

Hogy csinálják Erdélyben? Kiderül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki Tanszék honlapjáról. "Dióoltványok előállításmódjának javítása új oltási eljárások fejlesztésével " Nagyon szakmai, nagyon gyakorlati anyag.

Mielőtt azonban Klapka György nyomdokaiba lépnének, tekintsék át ezt az összefoglalót az integrált diótermesztésről, illetve becsüljék fel élve töltött éveik számát, hiszen "az ember unokáinak ülteti a diót". Ez sem igaz, nyugodtan vágjanak bele, hiszen a mai fajták már 3-10 év alatt termést hoznak, ezt magam is meg tudom erősíteni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!