A mulcsozás a természettől ellesett kertészkedési eljárás és divatos fogalom kertészeti fórumokon, hobbikertészblogokon. Csodaszer nem létezik minden problémára és minden környezetben, így érdemes szemlét tartani előnyei és létező hátrányosabb hatásai között, amennyiben nem a megfelelő helyen és módon használjuk. Két részletben foglalkozunk a témával. Első alkalommal előnyeit, hátrányait taglaljuk.

A mulcs alkalmazásának előnyei
A mulcstakaró értékes élőhelyet és táplálékot nyújt a talajban élő szervezeteknek és élőlényeknek. A szerves mulcsanyagok bomlása során tápanyagok szabadulnak fel, amelyeket a kultúrnövények fel tudnak használni növekedésükhöz. A mulcs vizet raktároz: a lebomló anyagokban összegyűlik a nedvesség, ezért kevesebbet kell öntözni. A mulcs kiegyenlíti a hőmérséklet-ingadozásokat, ennek hatására a talajlakó élőlények és a növények kiegyenlített éghajlati feltételeket élveznek. A mulcs véd a gombás megbetegedésektől. Az eső és a szél nem teszi tönkre és hordja el a felső talajréteget, így a mulcs gátolja a talajeróziót.

A mulcs megakadályozza a gyomnövények növekedését és terjeszkedését, mivel a gyomnövények magjai nem jutnak napfényhez, így nem tudnak kicsírázni. A gyomok zsenge csírái csak nehezen tudnak a mulcsrétegen áttörni. Viszont az olyan tarackosok, mint a podagrafű ellen a mulcs csak korlátozottan nyújt védelmet. A mulcs díszítheti is a környezetet.

A mulcs megkönnyítheti a kerti munkát, mivel részben szükségtelenné teszi a fárasztó ásást. A földigiliszták munkájának köszönhetően a talaj lazább lesz, és jobban levegőzik.

A teljes körű mulcsozás hátrányai
Észak- és Közép-Európában az évszakok közötti hőmérséklet-ingadozások általában igen nagyok: télen kemény fagyok lehetnek, a tavasz gyakran későn érkezik és nagyon sok csapadékkal, a nyár nagyon forró lehet. A talajt egész évben borító szalma-mulcsréteg elzárja a talajt ezektől az évszakonkénti időjárási befolyásoktól. Ősszel a mulcstakaró védi a hidegtől, és tovább aktívan tartja a talajéletet. Ha meleg, száraz a május, akkor is érdemes mulcsozni, csapadékosabb nyarakon azonban a mulcsréteg vonzza a csigákat, akik a mulcstakaróban találnak menedéket. Ilyenkor ésszerű a mulcsot komposztálni – éppen ebben áll a kertészkedés művészete: pontos alkalmazkodás a talajhoz, az éghajlathoz és a növényekhez.

A teljes körű mulcsozás nem veszi figyelembe a kert különböző részeit: egy árnyékos helyen lévő évelő növényekkel beültetett ágyás pl. hálás egy réteg falevélért, mivel így az évelők természetes élőhelyéhez hasonló körülményeket teremtünk. A zöldségek ezzel szemben – főképpen tavasszal – hálásak minden talajt melegítő napsugárért: a mulcstakaró ebben az esetben szigetelőrétegként viselkedik, ami hidegen tartja a talajt – ilyenkor nem ésszerű a mulcs alkalmazása. A mediterrán növényekből álló fűszer- és gyógynövényes ágyás ellenben szereti a kavics- vagy lávatörmelék-mulcsot, ami a meleget magába zárja.
A kultúrnövények a csírázásukhoz és növekedésükhöz különböző hőmérsékletű talajt és teljesen különböző tápanyagokat igényelnek. Vannak hosszabb és vannak rövidebb csírázási idejű, tápanyagban gazdag és tápanyagban szegényebb talajt kedvelő növények, egyes fajtáknak sok vízre van szükségük, mások a szárazabb körülményeket szeretik. Mindezeket a különböző igényeket is figyelembe kell venni mulcsozáskor – ha csak egyféle anyaggal mulcsozunk, a mulcs nem fog megfelelni a különböző igényeknek.

Ha túlnyomórészt csak szalmát és avart alkalmazunk, és teljesen takarjuk a talajt, szükségtelenül leszűkítjük a mulcsozás sokféle lehetőségét és a talajtakaró anyagok széles választékát. A szalma- vagy avarmulcsnak túl nagy a szén-nitrogén aránya, túl sok faanyagot tartalmaz, és lassú bomlása csökkenti a növények által rövid távon felvehető (növekedésükhöz szükséges) nitrogén mennyiségét. Sok növénynél ez fejlődési nehézségeket vagy akár pusztulást is okozhat.
A természetközeli kertben azért sem célszerű a teljes körű talajtakarás, mert az a kert minden területét gyomnövénymentesen tartja. Pedig a természetközeli kert bizonyos mértékig elviseli a gyomnövények és vadvirágok jelenlétét.

Hol és mikor célszerű mulcsozni?
Van-e értelme a talajt minden évszakban, minden növényfajta és minden talajtípus esetében teljes mértékben mulcsanyaggal betakarni? A szakirodalmakból az embernek néha az az érzése támad, hogy a mulcs minden problémára általános megoldás lenne. A sikertelenségek azonban csalódáshoz vezettek. Az utóbbi években a kritika nélküli lelkesedést árnyaltabb megközelítés váltotta fel. Bebizonyosodott, hogy a mulcs a kert nem minden részében és nem minden növényhez jelent megfelelő eljárást.

Minden kert és minden növény más. Ahogy az ember egy jóízű alváshoz választhat gyapjú-, pamut- vagy selyemtakarót, a kertésznek is megvan a lehetősége, hogy mulcstakarójához különböző anyagokat használjon fel. Ennek lehetőségeit mutatjuk be legközelebb, tehát Folytatjuk! Addig ism ha komolyan gondollja Kedves Olvasó a mulcsozás teljes körű megismerését, ajánlom beszerzésre Dettmer Grünefeld" Mulcsozás. Talajtakarás a kertben" című kötetét, mely 84 oldalon keresztül kizárólag a mulcsozásról szól.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez