Egyre többen mennek szembe a tömegízléssel, nem utolsósorban pedig a pénztárcájukat is kímélik azzal, hogy újabb és újabb eldobható termékek vásárlása helyett inkább használt csomagolóeszközökből, illetve lomnak vélt tárgyakból teremtenek értéket.

Recycling és dizájn, ez a függőleges kertépítés két fontos kulcsszava. Vagyis, ha csak egy mód van rá, akkor igyekezzünk újrahasznosított anyagokból dolgozva minél dekoratívabb végeredményt összehozni. Mindegy, hogy raklapban vagy konzervdobozokban gondolkozunk, a lényeg, hogy mindig próbáljunk új értelmet találni a hulladékká vált tárgyainknak. A siker érdekében érdemes előzetesen megismerkedni az ültetni szándékozott növények igényeivel.

A csüngő habitusú növényeknek például más a helyigényük, mint a bokros növekedésűeknek, a mediterrán származású aromanövények pedig jobban bírják a szárazságot, mint a hagyományos konyhai zöldfűszereink. Aztán vannak kifejezetten vízigényes zöldségek is, mint például a cukkini, ezeket ajánlott minél nagyobb zsákba vagy edénybe ültetni, hogy legyen mód megfelelően nagy adagú öntözésekkel kielégíteni a szomjúságukat. 

A téli sarjadékhagyma íze szelídebb, mint a vöröshagymából nevelt újhagymáé

Palackozzunk! Akasszunk fel egy rúdra pár palackot, ültessük be mindegyiket újhagymával, és garantáltan jópofa dekoráció lesz belőle, akár a konyhába, akár az erkélyre kerül.

A palackok belsejében kiváló a klíma a hagymatermesztéshez, megmarad a pára és a meleg, a nyílásokon át ugyanakkor elegendő friss levegő is jut a növényeknek. A zöld hagymaszárak pedig előbb-utóbb kikandikálnak a palacknyakakon, ami nem mindennapi látványosság.

Miniatűr növényház. Sniccerrel vágjunk egy nagyobb lyukat a műanyag palackok felső felébe. Először vékony réteg kavicsot töltsünk a palackokba, majd jöhet némi virágföld. A lyukon benyúlva ültessünk palackonként egy hagymát, majd takarjuk virágfölddel. Akasszuk fel a palackokat és rendszeresen öntözzük őket.

Tejes doboz és társai
A tejes vagy üdítős kartondobozok anyaga nem egynemű, a sok réteg elkülönítése pedig egyáltalán nem könnyíti meg az újrahasznosításukat. Nem kell rögtön hulladékká minősíteni őket, egy szezonon keresztül otthont adhatnak néhány növénynek.

Az időjárás, az öntözővíz és a virágföld hatására a szezon végére eléggé megtépázódnak ugyan a kartonok, de a következő évre minden bizonnyal termelődik utánpótlás. Ahogy a recycling-szemléletű kertészötletek többségénél, úgy az italcsomagolások esetében is jobban mutat, ha van a rendszerben bizonyos szabályosság és ismétlődés. Míg azonban az újhagymatermesztéshez érdemes pontosan ugyanolyan műanyagpalackokat összegyűjteni, addig az italos kartonoknál különleges bája van az egyforma alakú téglák vidám tarkabarkaságának.

A felhajtott talprésznél fogva, két kicsi csavarral rögzítsük egy léchez vagy közvetlenül a falra, és máris kész a roppant eredeti ültetőedény. Mossuk ki az italos dobozt, majd sniccerrel három oldalán metsszük körbe, hogy fel tudjuk hajtani a talpát.

Jó tanács az öntözéshez
Mivel kültéri használatnál az italos kartonok garantáltan rövid élettartamúak, igazából csak rövid tenyészidejű zöldségek és fűszernövények jöhetnek szóba a beültetésnél. A kollekció öntözése nem kevés kitartást és odafigyelést igényel. Legjobb, ha mindig minden edényben egyesével megtapogatjuk a földet, mennyire száradt ki.
E hasznos tippeket egy kreatív kertészeti könyvből ollóztuk a kiadó engedélyével. További ötletek leírását itt olvashatják.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!