A ma névnapjukat ünneplő Hortenziák egyikének köszönheti állítólag a nevét az egész növénynemzetség, amelynek legelterjedtebb faja, a kerti (vagy nagylevelű) hortenzia (Hydrangea macrophylla) 1788-ban került Európába. Egy Filibert Commerson nevű francia botanikus világ körüli útjáról 160 növényfajt hozott Európába; közöttük volt néhány hortenziaváltozat is, amelyek a botanikus szívének kedves Hortense Lapeaute asszonyról (az expedícióban szintén részt vevő csillagász feleségéről) kapták nevüket.
Fotó: Annás kertje
A 19. században a hortenzia divatos virág volt, de nem illett lányos házba ajándékként vinni, mert úgy tartották, hogy meddő virágai szerencsétlenséget hoznak, meggátolják a gyermekáldást. Ez a babona később is megmaradt, a kertbe ültetve állítólag bajt hoz a házra. Ha a bejárati ajtóhoz közel nő, erősen rontja az eladósorba kerülő lányok esélyeit. Talán ezért is lett a hortenzia az idősebb korosztály virága.
Falusi kert viszont elképzelhetetlen hortenziabokor nélkül, és virágok gazdag színválasztékának – fehér, rózsaszín, lila, liláskék, foltos és piros is lehet – köszönhetően egyre népszerűbb erkélyen vagy teraszon is. Már ha sikerül Őkényessége kedvére tenni.
A tűző napot nem szereti, árnyékos, hűvös helyen fejlődik megfelelően. Földjét mindig nedvesen kell tartani, ne hagyjuk kiszáradni. Lágy vízzel vagy esővízzel öntözzük, a csapvizet kerüljük. Áprilistól a nyár végéig heti egyszer adjunk neki nitrogén-foszfor-kálium-tartalmú tápoldatot. Ugyancsak tavasszal a többéves bokrokat jól vissza kell metszeni (kb. 40 cm-esre), így dúsabbak lesznek, és több virágot hoznak. Ősszel viszont csak a száraz virágokat szedjük le, ne vágjuk vissza a növényt, mert károsodhat. Télre vastagon takarjuk a tövét, vagy a dézsás példányokat vigyük fagymentes helyre. Szüntessük be a tápoldatozást, de a földjét ne hagyjuk kiszáradni.
Fotó: Annás kertje
A hortenziák különlegessége, hogy virágainak színe a talaj kémiai jellemzőitől függ. A kék szín azt jelzi, hogy a talaj savanyú, a rózsaszín pedig a lúgosságra utal. A fehér szín független a talaj vegyi összetételétől. Mindebből következik, hogy némi türelemmel magunk is alakíthatjuk hortenziánk színét: ha a talajt alumínium- vagy vasszulfáttal, tőzeggel savanyítjuk, egy idő után kék, míg mésszel vagy foszforral trágyázott talajon rózsaszín lesz a sok szép virágfej.
Különböző veszélyek leselkednek rá: meleg, száraz helyen levéltetvek és a takácsatkák lephetik meg, túl nyirkos környezetben pedig a szürkepenész, illetve a botritisz támadhatja meg. A túl klóros, meszes, illetve kemény öntözővíz vagy a meszes talaj a levelek sárgulását, a növekedés lassulását okozza.
Igényeit ismerve nem csoda, hogy a legszebb példányokat Angliában és Franciaországban találjuk, de azért itthon sem kell feladni a reményt. A bogernyős és a bugás virágzatú fajták mellett próbálkozhatunk a nyár elején virágzó, falra kapaszkodó kúszó hortenziával (Hydrangea petiolaris) is, amely, ha jól érzi magát, akár 20 m-esre is megnőhet.
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
