A kerti kömény vagy uborkafű néven is ismert egynyári kapor (Anethum graveolens) elég megosztó növény. Míg savanyúságok vagy a kovászos uborka fűszereként senki nem kérdőjelezi meg a létjogosultságát, szűk családomban mondjuk egy kapros tökfőzelék vagy kapros-túrós lepény már biztosan kiveri a biztosítékot. (Igaz, ebben a töknek és a túrónak is elég nagy szerepe van…).

A kertben fura dolgokat művel: egyik évben kibújik a rózsák között, a szőlő tövében vagy éppen a sárgarépasorban, a másikban viszont ugyanabban a kertben egy szál se nő. Pedig nem annyira bonyolult növény: magjai 12-15 °C-on csíráznak a legjobban, szereti a laza, jó vízáteresztő talajt, és akkor érzi a legjobban magát, ha a töve árnyékban lehet, míg a fejét jócskán éri a nap.

Kertben nem nagyon kell bajlódni a magvetéssel, ezt általában elintézi helyettünk a növény. De ha nem akarjuk a véletlenre, illetve a kapor szeszélyére bízni a következő évi termést, akkor ne várjuk meg, hogy elkezdjenek barnulni a terméshozó szárak, még előtte vágjuk le az ernyőket. Laza csokorba kötve, fejjel lefelé lógassuk fel őket valamilyen szellős, árnyékos helyre. Tegyünk alájuk terítőt, azon könnyedén összegyűjthetjük majd a kihulló apró magokat. Felhasználásig zárt edényben tároljuk őket. Ha mégis magról vetnénk, márciustól már kezdhetjük. Jó szomszédja az uborkának, sárgarépának és vöröshagymának.

A kaprot általában a lisztharmattal könnyen összetéveszthető fuzikládiumos varasodás támadja meg. A leghatásosabb védekezési mód ellene a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése. A kártevők közül a levéltetvek és a lepkék lárvái veszélyeztethetik, illetve a pangó vizet egyáltalán nem tűri.

Frissen a legfinomabb, de lefagyasztva is legalább fél évig megőrzi aromájának nagy részét. Szárítani viszont nem érdemes a zöld részeket, mert úgy kárba vesznek értékes hatóanyagai. Ugyanez vonatkozik a hőkezelésre is, ezért főzéskor csak a végén adjuk az ételhez.

A kapor nemcsak aromás fűszer, de nagyon régóta használt gyógynövény is. Hajtásait már az  i. e. kb. 1550 körül keletkezett thébai fáraósírokban is megtalálták. A római gladiátorok kaporolajjal dörzsölték be magukat egy-egy viadal előtt. Pannóniába valószínűleg a római legionáriusok hozták be, majd a kolostorkerteknek köszönhetően honosodott meg. Gyógyhatásai közül a legfontosabbak: serkenti az étvágyat, görcsoldó, emésztésjavító és kiváló vízhajtó. Rossz lehelet ellen elég néhány kapormagot elrágcsálni.

Állítólag cserépben, balkonládában is tartható, nekem ez még soha nem sikerült. Igaz, nem volt túl sok hely neki, pedig azt nagyon szereti. Viszont egy-egy szép szál vázában is nagyon jól mutat (egy ideig), más vágott virágok vagy virágzó fűszernövények mellett.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!