Biokertekben a gyümölcsfák közül a szabadgyökerűeket javasoljuk inkább, mert azok általában erősebbek. Ezeknek november az ültetési ideje, tehát nem vagyunk elkésve a tervezéssel. 

Gyümölcsfáink többsége régi magyar fajta, amelyek könnyen megvédhetők biológia növényvédelemmel. Ahol ez sem elegendő, ott rezisztens külföldi fajtákat javasolunk. 

Nézzük a tervezési alapelveket:

- A gyümölcsfáknak sok napfényre van szükségük, ezért árnyékos, vagy félárnyékos helyre sose ültessük!

- Mindig vegyük figyelembe a fa leendő méretét! Régi magyar gyümölcsfáknál ez hatalmas is lehet.

- Különösen ügyeljünk a dió- és fenyőfáktól való távolságokra, mert ezek más növények számára mérgező anyagokat termelnek.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a kötöttebb, nedvesebb talajokra az almástermésűek valók inkább. Természetesen vannak kivételek, így például a kecskeméti almafajták.

A csonthéjasok nem bírják a pangó vizet, viszont érzékenyebbek a fagyra, ezért magasabban fekvő, illetve homokos területek alkalmasabbak az ültetésükre.

Azt is figyelembe kell venni, mennyire szeles a kiszemelt terület, mert olyan érzékeny gyümölcsök, mint például a téli almák, vagy az őszibarack károsodhatnak az erős széltől.

Nézzünk körül a kertünkben és a szomszédságban, keressünk beteg növényeket. Ahol tűzelhalásos tüneteket észlelünk, oda ne nagyon ültessünk almás termésűeket, mert ez egy gyorsan terjedő, nehezen gyógyítható baktériumos betegség. Figyeljünk a kajszikra és szilvákra, mert sarkavírussal fertőzött területen csak rezisztens fajtákat érdemes telepíteni.

Ahol a meggyekben észlelünk elhalásos tüneteket, vagy tele vannak „gyümölcsmúmiákkal” a fák, ott egyértelműen védekeznünk kell monília ellen.

Amikor kiválasztottuk a fajtát és kimértük a pontos helyét, akkor jön el az ültetőgödör elkészítésének és a talajkezelések elvégzésének az ideje.

A jó ültetőgödör fő ismérve, hogy nagy. Minél kisebb gödörbe ültetünk, annál hamarabb fog növekedése közben ellenállásba ütközni a fa, annál kevesebb tápanyag áll majd rendelkezésére a korai fejlődéshez és annál kevesebb nedvességet tud majd elérni. Az agyagos-köves talaj esetében legfontosabb a nagy ültetőgödör. A mérete 50x50 cm-től 100x100 cm-ig terjedhet.

A kiásott gödröt félig töltsük meg valamilyen nem fertőző növényi hulladékkal (levágott fű, szalma, veteményesbeli hulladék) és öntözzük be baktériumtrágyával (pl. Natur Terra). Erre szórhatunk kevés trágyát, valamennyi földet és várhatjuk az ültetés idejét.

A csemete gyökerét 24 órára áztassuk be, majd közvetlenül kiültetés előtt kezeljük gyökérfejlődést serkentő gombával. Ezt a polyversumos bemártást minden konténeres és bogyós esetében is javasoljuk, mert ez a gomba védi a növényt és serkenti a kezdeti gyökérfejlődést.

A kiültetést úgy végezzük, hogy az oltás helye mindig a talaj fölé kerüljön. Amennyiben tettünk a gödör aljára növényi hulladékot, akkor nem kell ún. tányért külön kialakítanunk, mert a természetes bomlás miatt magától fog besüllyedni a kellő mélységre.

Ahol a gödör kiásása közben egynél több pajort találunk, ott indokolt talajfertőtleníteni élőgombás rovarölő készítménnyel. Ezt egyszerűen öntözzük be a gödörbe.

A kert nagymértékű moníliás fertőzöttsége esetén lehet csak indokolt a talajlakó gombák elleni védekezés Trifenderrel, de csak ültetés után március második felében.

Szerző: Székely Gyöngyvér

Forrásokért katt a képekre, további információk a különböző szerekről itt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!