A mandula hozzátartozik a Balaton-felvidék képéhez, ahol egész fasorokat láthatunk belőle a főút mentén. A hobbitelkek magányos mandulafái mellett találhatunk itt több hektáros biomandula-ültetvényeket, de jó néhány elvadult cserjésben is felbukkannak a magról kelt fácskák. Mindez tavasszal a legszebb, amikor rózsaszín virágaik beborítják a környéket. Ez a növény azonban Ázsiában őshonos, hazánkba csak a rómaiak hozták el.

Kifejezetten szubtrópusi növény, így elterjedésének mi az északi határán vagyunk. Emiatt különösen érzékeny a fagykárokra. Érdemes későn virágzó fajtákat vásárolni és meleg helyekre ültetni.  

A nedves, párás, öntözött körülményeket nehezen viseli, de a telepítéskor és az első néhány évben még szükség van kiegészítő öntözésre.

A talajjal szemben nem érzékeny, rendkívül jól tűri a meszet. Ugyanolyan igényei vannak, mint a szőlőnek, ezért oda érdemes telepíteni ahol a szőlő is jól érzi magát. A filoxéra járvány után nagy területen ültettek mandulát a kipusztult szőlők helyére.

A mandula önmeddő, így ha nincs másik a közelében, érdemes párban ültetni. A magról kelt növény keserű termést hoz, ezért nem hasznosítható. Nemes fajtáit mindig vad alanyra oltják. Bioültetvényeknél érdemes helybe vetni, majd a magoncra oltani a nemest. Ez a módszer meghosszabbítja ugyan a termőre fordulást, de egyrészt sokkal ellenállóbbak lesznek a növények, másrészt pedig így hatolnak a legmélyebbre a karógyökerek, ami kitűnő vízhasznosítást biztosít. Az ajánlott térállás 4-6x6 m. Az első 4 évben kell elvégezni a koronaalakító metszést.

A Rosaceae család Prunoidae alcsaládjába tartozik. Legismertebb magyar fajtái a Tétényi és Budatétényi fajtakörök. Kiskertekbe alkalmasak például Budatétényi 1-es és a Szigetcsépi 55-ös, amely nagyon vékony héjú.

Ültetvények telepítésénél viszont olyan fajtákat válasszunk, amelyek jól bírják a gépi rázást. Ilyen például a Tétényi Kedvenc, melynek kitűnő porzója a Budatétényi 70-es szintén nagyüzemi termesztésre alkalmas.

Az igazán vékony (papír) héjú változatok kifejezetten érzékenyek, és a vadak is nagyobb pusztítást végeznek a termésben (pl.: mókusok).

A mandulatermesztők között régi mondás hogy a mandulánál nem az a kérdés, moníliás-e, hanem az, mennyire? Erre a gombabetegségre ugyanis különösen érzékeny. Öntözött házikertekbe nem is javallott emiatt, viszont napos, meleg fekvésű nyaralóknál, ahol nem locsolnak rendszeresen, kitűnő választás.

Legközelebbi rokona az őszibarack, de a kajszikat is gyakran oltják mandulára, ami jól jelzi, hogy egymás betegségeire fogékonyak, ezért ne telepítsük őket túl közel.

Védekezni elsősorban a monília ellen szükséges, ezenfelül előfordulhat még problémaként pajzstetű, levéltetű, kéregmoly és klaszterospóriumos levéllyukacsosság, ventúriás varasodás (ld. kép).

A biológiai növényvédelemnél legfontosabb az agrotechnika, azaz a megfelelő szellőzöttség kialakítása, metszéssel, nagy térállással, a beteg részek eltávolításával. Fontos a tél végi lemosó permetezés, amelyet valamilyen rézkészítménnyel végzünk. Tetvek ellen megjelenésükkor narancsolajos készítményekkel védekezzünk. A molyok ellen feromon csapdázással megállapított időben permetezzünk. Vegetációs időben a gombás betegségek megelőzésére olyan növénykondicionálót használjunk, amely egyben repellens a rovarkárosítók egy részére is, így csökken a kártétel veszélye.

Fontos az időben történő betakarítás, mert a hosszan földön heverő termést károsítják a rágcsálók és különböző rothadással járó kórokozók.

Szerző: Székely Gyöngyvér 

Forrásokért katt a képekre, további információk a különböző szerekről itt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!