Zöldmunkának mondják a kertészek a gyümölcsfák nyári metszését. Augusztus második felében lehet, sőt érdemes a kajszi- és az őszibarack kivételével a többi csonthéjast metszeni. Vagyis a meggy, a cseresznye, a ringló és a szilva következhet. Mindegyik fajra jellemző az erős növekedés, ezért, ha nem akarunk hosszú létráról gyümölcsöt szedni és hosszabbítóval permetezni, akkor elő a fűrésszel és a metszőollóval! 

A koronát ilyenkor szellőssé lehet tenni, de érdemes a hajtásrendszerben professzionális kertészektől ellesett finom korrekciókat végrehajtani, ezáltal színesebb, édesebb, hamarabb érő, nagyobb és valószínűleg egészségesebb lesz a gyümölcs. Aki azonban a többszöri hajtásválogatást is magában foglaló nyári metszést is alkalmazza, jó, ha tudja, hogy fája stressztűrését fokozni kell, hiszen egy-egy ilyen korrekció abban az időszakban jár az asszimilációs felület csökkenésével, amikor a növény már nem a növekedésre koncentrál. Ezért fontos a jó kondíció, kiegyensúlyozott táp- és vízellátás. Ilyenkor ugyanis a fa valamilyen borzalmas csapást, súlyos kecskerágást, jégzivatart észlel, és kétségbeesetten igyekszik pótolni az elvesztett leveleit. Ha viszont megfelelő a kondíciója, akkor meg sem kottyan neki a metszés.

Cseresznye- és meggyfák közvetlenül a szüret után végzett visszametszés hatására hozzák a legtöbb virágrüggyel berakódott hajtást. A meggyfa bőven terem az elsőéves hajtásokon. A termésen kívül csak egy csúcshajtást fejleszt, oldalhajtások nélkül, ezért az idősebb ágak felkopaszodnak. A termékeny zóna a vezérágon mindig távolabbra tevődik, s így a tápanyagáramlás hosszú lesz. A csüngő, kopasz vesszők hamar besűrítik a koronát, és a fiatal részek mindig az ostorok végén fejlődnek. Rendszeres metszéssel ezek a hátrányok elháríthatóak. Míg a fiatal fák csak kismértékű metszést igényelnek, a korukkal arányosan azt fokozatosan növelni szükséges. A 8-10. évtől a vezérágak csúcshajtását az előző évi fás részig kellene visszavágni.

Az erős növekedésre hajlamos szilvafajták éves hajtásainak egy részét augusztusban ki kell vágni: ez növeli a gyümölcs méretét, gyorsítja színeződését és csökkenti a később amúgy is levágásra ítélt hajtások számát, vagyis mérsékli a fa veszteségeit.

A metszés után jó lenne egy rezes permetezéssel csökkenteni a sebek gombafertőzési lehetősét.

Jó munkát!

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!