A puszpángoknak nem sok jót ígér a 2015-ös év sem. A másik nevén buxusból szerveződik sok kert alacsonyabb, magasabb sövénye. De kiválóan szerepel szoliterként, növényszoborként, nagyobb edényekbe ültetve is.

Az évszázadok óta sikeres növényt mostanában viszont egyre több csapás éri. A kertészeti nevezéktanban gyakori „közönséges” (Buxus sempervirens) jelzővel talán nem sértjük meg a növényt, hiszen népszerűségét az apró levelű, jól alakítható örökzöld főként igénytelenségének köszönheti. De sajnos néhány betegség és kártevő képes végzetes csapást mérni akár idősebb állományokra is.

Ahol van a kertben, érdemes úgy számolni: egész évben permetezni kell, mert súlyos gombatámadás (Cylindrocladium buxicola) érheti, és egyre terjed a másik nyavalyája: a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) lárvái.

Ha ilyen hernyót találunk, még nem késő előkapni a permetezőt

A növények vándorlásával is foglalkozó tudósok előtt nem újdonság, hogy a távolabbról származó növényeket előbb utóbb utolérik kártevőik is. (Ebben reménykedhetnének az özönnövények ellen hadakozók, vagy a parlagfüvet irtók, ez utóbbin ugyanis eredeti hazájában – Észak Amerikában – a parlagfűrozsda (Puccinia xanthii) él. Nekünk duplán is baj, hogy még nem ért ide, mert nem elég, hogy az adófizetők százmillióit költik a védekezésre, még tüsszögünk is.)

Bezzeg a növények között világpolgárnak számító bukszust már utolérte a fent említett pusztító molya. A puszpángok egy része a távoli keletről származik, a puszpángmoly is arrafelé őshonos.

A szelek szárnyán 5-10 kilométert is képes repülni

A hivatalos leírás szerint Magyarországon évente három generációja fejlődik ki. Fő gazdanövénye a bukszus, de a Buxus nemzetség egyéb fajain is előfordulhat. Egy generáció a hőmérséklettől függően két hónap alatt fejlődik ki. Az utolsó lárvanemzedék a vegetációs időszak végén bábbá alakul, amely a lombban rejtőzködve telel át. Ha a puszpángmoly lárvája megjelenik, egész évben kontakt és felszívódó szerrel kell védekezni. A gyakorlatban tapasztaltam, nem sikertelenül.

A moly letette névjegyét

De nemcsak ez a baj fenyeget. Puszpángelhalásért egy Cylindrocladium buxicola nevű levél- és ágelhalást okozó gombabetegség a felelős.

Már a Cylindrocladium első jelére védekezni kell  

Ha elhatalmasodott, olyan hatása van, mintha leforrázták volna a növényt. Az előbb színeződő levelei gyorsan csontra száradnak. Leggyakrabban azokban a kertekben fordul elő ez a betegség, ahol esőztető öntözéssel pótolják a nedvességet, mert a puszpángot pusztító gomba nagyon jó érzi magát a párás sűrű sövényben.

Ahol nem tudnak változtatni az öntözésen, ott a puszpángokat emiatt is fel kell venni a rendszeresen permetezendő növények közé.  Egész nyáron folyamatos rezes permetezéssel lehet védekezni, de, ha már beütött a krach, akkor a növény esetleges regenerációját segíti, ha minél előbb alaposan visszavágjuk, és az eltávolított száraz részéket elégetjük. Ha nem hajt ki, akkor új puszpángot kell ültetni. A tapasztalatok szerint a kínai puszpáng (B. microphylla) egyes változatai ellenállóbbak a betegséggel szemben. 

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!