Miközben az idei, a tavalyinál másabb, de szintén fura hőmérsékleteket produkáló tél még bizonyára tartogat meglepetéseket, a szőlészek a héten nyilvánosságra hozták a tavalyi szüret eredményeit. Magyarországon a múlt évben mintegy 386 ezer tonna szőlőt szüreteltek le, ami a korábbi évekénél lényegesen magasabb, 6,9 tonnás hektáronkénti átlagtermést jelent. Ez megnyugtatás lehet azoknak, akik furcsállották a tavalyi március közepét, amikor még a hóakadályok okoztak gondot.

Ahol metszéskor pontosan számolják a rügyeket, öntöznek, permeteznek, ott nincs is baj a minőséggel

A 2013-ban 386 ezer tonna leszüretelt szőlőből 2,663 millió hl seprős bor készült. 2012-ben mintegy 258 ezer tonna szőlő termett és mintegy 1,8 millió hl bort készítettek belőle. Hogy pontosak legyünk,65,77 százaléka fehér-, 5,67 százaléka rozé-, 28,56 százaléka pedig vörösbor.

Magyarországon a megművelt szőlőterület nagysága a múlt év végén 63 830 hektár volt, a 22 magyar borvidék közül a legnagyobb területtel, mintegy 20 062 hektárral a Kunsági rendelkezik, a két legkisebb pedig a Nagy-Somlói és a Móri 562, 560 hektáros területtel. Magyarországon 2010-2013 között a szőlőterület 13,87 százalékát, 8858 hektárt telepítettek újra. Az országban a fehérszőlő aránya 67, a kékszőlőé 33 százalék.

.A kék szőlő sokak kedvence

A borszerető kertész számára fontos lehet, hogy a fehér szőlők között a legnépszerűbb 2371 hektáros részesedéssel a Bianca volt, ezt követte a Cserszegi fűszeres 1114 hektárral, Aletta (693), Irsai Olivér (371), Olasz rizling (327), Chardonnay (214), Ottonel muskotály (189), Rajnai rizling (170), Kunleány (164) és a top 10 végén a Szürkebarát áll 157 hektáros részesedéssel. A kékszőlők rangsorát a Kékfrankos vezeti 538 hektáros részesedéssel, majd következik a Merlot (188), Cabernet franc (105), Cabernet sauvignon (101), Zweigelt (90), Kékoportó (78), Kadarka (57), Pinot noir (55), Syrah (34), Nero (28).

Az aszúszemek válogatásához érteni kell

A piacos világfajták mellett a bortermelő kertbarátok próbálkozhatnak a régi magyar fajtákkal, igaz, ezek többsége csak hosszas utánjárással, levelezéssel szerezhető be. Hozzáteszem, boruk is avíttos, de, ahogy mondani szokás, mégiscsak magyar.

Spanyol konkurenseink nagyban csinálják

Többféle színváltozata van a bakatornak, leginkább a Piros bakator volt elterjedve. Érmelléken, Erdélyben termesztették, de megtalálható a Balaton mellékén, Neszmély környékén vagy a Nyírségben is. Borát régi leírói kitűnőnek minősítették. A Balafánt régi tokaj-hegyaljai fajta. Késői érésű, bora jellegtelen, savai gorombák. Magyar származású a Bálint. Leginkább Erdélyben, Bánátban és a Szerémségben fordul elő. Bora fűzöld színű, illatos, zamatos. A Bánáti rizling termőképessége közepes, fürtje közepes, bogyói nagyok. A bogyóhéj közepesen vastag, könnyen szakadó. Mustjának cukor- és savtartalma közepes. A bor illat- és ízanyag-tartalma csekély. A Beregi rózsás jobb minőségű asztali bort terem. Bőtermő a Bogdányi dinka, bora azonban jellegtelen. A Budai zöld kemény bort ad, de bogyója hamar rothad. A Csomorika pezsgő-alapbornak kiváló. A Fehér dinka Buda környékének volt igen bőtermő fajtája. Bora gyenge, savanyú. A Gohért egyik legrégibb szőlőfajtánknak mondják. Többféle színváltozata van, korán érik, étkezési szőlőnek is használták. Sok cukrot termel, de bora nem eléggé testes. A Hosszúnyelűt névről sokan ismerik. Bőtermő, bogyói vékony héjúak, lédúsak. Asztali bora jó fröccsnek. A Járdoványt főleg Erdélyben, Baranyában és a Balaton környékén termesztették. A Kövérszőlő jól aszúsodik. Bora testes, tüzes, kissé lágy. A Lisztes fehéret jól ismerték a a Balaton környékén, de Tokaj-Hegyalján is. Rothadékony, bora középszerű.

A tokaji borrégióban ismét becsület lett a szőlőnek

A Mézes bőtermő, fürtje és bogyói közepesek. Korán érik, de a rothadásra érzékeny. A Mirkovácsa későn érő, sokat termő, de könnyen rothadó fajta. A Mustos borát a régiek limonádészerűnek minősítették. Tokaj-Hegyalján és Mátraalján termesztették a Purcsin nevű vörösborszőlő-fajtát, amelyik aszúsodik is. A Rakszőlő főleg az Alföldön, de másutt is elterjedt szőlőfajta volt. Bőtermő, bora gyenge, jellegtelen. A Sárfehér nem azonos az Izsáki sárfehérrel, a neszmélyi és a somlói borvidék fajtája volt. Rosszul termékenyül, jó minőségű bort terem. A Szemendriai fehér kettős hasznosítású szőlőfajta. Későn érik, étkezési szőlőként télre eltartható. Sokat terem, de bora silány. A Szerémi zöldet egykor az egyik legjobb fehérborszőlő-fajtának tartották. Zamatos, kellemesen savas, zöldesfehér színű bort terem. A Kadarka előtt a legelterjedtebb vörösborszőlő-fajta a Vadfekete volt. Későn érik, bora sötét színű, de savanyú.

A felsorolás korántsem teljes, ha olvasóink tudnak másokról is, szívesen vesszük, ha megírják, hogy legalább írásban itt is meglegyenek.