A kertben és a konyhában nagy mennyiségű szerves hulladék keletkezik, amit számos gazda szemetesbe dob vagy eléget, ezzel rontva a környező lakosok életminőségét. Amennyiben törődünk a természettel és a környezetünkkel, válasszuk a hulladék hasznosításának legmegfelelőbb módját: alakítsuk át minőségi trágyává. Erről szól a komposztálás. 

A minőségi komposzt előállítása néhány hónap alatt nem lehetetlen. Fontos, hogy a baktériumok és a talajban élő mikroorganizmusok számára megfelelő körülményeket teremtsünk. Az anyag lebomlásának felgyorsításához szükséges a megfelelő komposztáló kiválasztása. Ennek előnye, hogy megvédi a biohulladékot az időjárási körülményektől; esős időben megakadályozza a tápanyagok kioldódását, melegben és szeles időben pedig azt, hogy a komposzt kiszáradjon.

A megfelelő hely kiválasztása

A komposztálót a kertben bárhol elhelyezhetjük, de vegyünk figyelembe néhány gyakorlati szabályt.

A komposztálót úgy helyezzük el, hogy:

- a mi területünkön legyen, vagy a földtulajdonos járuljon hozzá;

- ne legyen közel ivóvízforráshoz, vagy árvíz által veszélyeztetett területhez;

- a talajjal álljon közvetlen kapcsolatban, hogy a talajban élő mikroorganizmusok könnyen hozzáférjenek;

- minél közelebb legyen a hulladék forrásához;

- legyen elég hely körülötte a szükséges eszközöknek;

- csapadékos időben is legyen hozzáférhető legyen (faapríték, kavicságy, vagy járda mellett);

- ne érje egész napos közvetlen napsütés (ideális esetben részleges árnyékban egy fa alatt);

- ne zavarja a szomszédokat.

Mi hasznosítható?

Gyakorlatilag minden a konyhában és kertben keletkezett szerves hulladékot komposztálhatunk. Minél vegyesebb a komposztált anyag, annál ideálisabb eredményt kapunk. A komposztálóba tehetünk vágott füvet, leveleket, faforgácsot, fűrészport, faaprítékot, szalmát, trágyát, kávézaccot, teát, zúzott tojáshéjat. Egyedüli nehézséget az ételmaradék okozhat (élőlényeket csábít oda, kellemetlen szagot áraszt). Emiatt csak kis mennyiségű ételmaradékot tegyünk a komposztálóba, és jól keverjük el száraz, nedvszívó anyaggal. Semmiképp se tegyünk bele húst, halat, tejterméket, vagy ezek származékait, üveget, műanyagot, fémet, textilt, állati eredetű hulladékot, vegyszerrel kezelt anyagot. Fontos, hogy a komposztálóban lévő anyag minél összetettebb szerkezetű legyen. Ebben segítségünkre van a gyűjtővel ellátott fűnyíró, vagy a kerti faaprító.

A sikeres komposztálás alapvető feltételei

Komposztálás során a siker kulcsa az anyagok változatos összetétele, a megfelelő nedvességtartalom és a megfelelő oxigénellátás.

1. Az anyagok mérete és összetétele

A nehezen lebomló széntartalmú anyagok, mint a fa vagy a zöldségfélék kemény részei, minél apróbbak, annál gyorsabban bomlanak le. Ennek érdekében használhatunk kerti aprítót. A puha, nitrogéntartalmú lédús anyagok - trágya, gyümölcsök, konyhai hulladék - méretét nem szükséges csökkenteni. A megfelelő bomlás alapvető feltétele az anyagok összetett keveréke. A nitrogéntartalmú anyagok többnyire zöldek, puhák és lédúsak. Ezeket széntartalmú anyagokkal kell összekeverni, amelyek többnyire kemények, szárazak és barna színűek. A különböző anyagok térfogatának ideális aránya 1:1.

2. Megfelelő szellőzés és nedvességtartalom

A komposztálási folyamatokban részt vevő aerob mikroorganizmusoknak jelentős mennyiségű levegőre és nedvességre van szükségük. Amennyiben ezek kiegyensúlyozott kombinációját biztosítjuk, a hasznos baktériumok száma gyorsan növekedni fog. Mint már említettük, minél apróbb anyagok vannak a komposztálóban, annál gyorsabb az érési folyamat. Ugyanakkor a kisebb méretű anyagok között kevesebb levegő van, aminek következtében a komposzt rothadni kezd és kellemetlen szagot áraszt. Ezért van szükség arra, hogy időről időre forgatóval, vagy vasvillával segítsük a levegőztetést.

3. Megfelelő páratartalom

A jó komposzt harmadik alapkövetelménye az ideális páratartalom. Ha a komposztált anyag páratartalma alacsony, a folyamat lelassul, vagy akár teljesen leáll. A túlzott páratartalom nem kívánatos rothadást eredményezhet, melynek kellemetlen szag lesz a következménye. Ne felejtsük el, hogy az anyag egy zárt komposztálóban a segítségünk nélkül nem jut nedvességhez. Ezért rendszeresen ellenőrizzük a páratartalmat, és szükség esetén nedvesítsük az anyagot: öntsünk rá vizet vagy adjunk hozzá jelentős nedvtartalmú biohulladékot, vagy csökkentsük a szárazabb anyagok mennyiségét. A megfelelő nedvességtartalmat kézzel ellenőrizhetjük. Ha az anyagot markunkban összenyomjuk, és csak néhány csepp jelenik meg a tenyerünkön, akkor megfelelő a nedvességtartalom.

Ha a komposzt megérett

Az érett komposzt sötétbarna színű, összeesett, porhanyós szerkezetű, szaga jellegzetesen az erdei talajéhoz hasonlít. A komposzt érettségét csírázási teszttel is ellenőrizhetjük: egy kis edénynyi rostált, nyirkos komposztot vetőmaggal szórunk meg, és ha a hét folyamán a magok csírázni kezdenek, a komposztot használhatjuk a kertünkben is.

Sikeres komposztálást!

Szerző: Czinger Erik