Egyik este kétségbeesetten telefonált szabadság-hegyi kertbarátom, hogy ápolt birtokát feltúrta valami vagy valaki. Nagy gond, hiszen az elmúlt két évben tekintélyes summát költöttek a néhány évtizede szebb napokat megélt felület rehabilitációjára. Drága fűmag került a feltáplált földbe, a beteg gyümölcsfák is meggyógyultak, magához tért a szilva, meggy, cseresznye és egy olyan almafa is, amelyre már évekkel ezelőtt keresztet vetettek. Erre most feltűnt a földtúró.

Nem vakond, vaddisznó

A távdiagnózisos ürüléknyomokra is vonatkozó kérdés-felelettel sikerült kideríteni, hogy nem földi kutya, nem a vakond volt a túró, hanem az erdő közelsége (600 méter) miatt gyaníthatóan a vaddisznó a tettes. A ház ura szerint ez utóbbi hívatlan vendég elképzelhetetlen arrafelé, hiszen az utcán éjjel - nappal autók járnak, és a kerítés is ép. A másnapi alapos vizsgálat azonban kiderítette, hogy mégis vaddisznó volt, és a szomszéd társasház felől érkezhetett; onnan, ahova valószínűleg a mindig nyitott autóbeálló kapuján trappolhatott be. A kerítésvizsgálat kiderítette azt is, hogy a drótfonatot megemelve átbújtak a kalandozó disznók, ezután a fonat a felületes szemlélőt megtévesztve visszaesett.

A pórul járt kertet ismerve, valószínűleg a földre hullott szilva illata csalta be a nassolót. Legalábbis a szilvafák alatti turkálásból erre lehet következni. De mit lehet tenni a belterületi vadkár ellen, mert nem kellemes vendégek, már csak a kártétel miatt sem, továbbá nem biztos, hogy felejthető élmény találkozni éjjel a kertben a vad kondával.

Erdőhöz közeli lakott területeken városban is egyre gyakoribb vendég

A fura eljárási szabályok szerint ugyanis a vad nemzeti érték, és ezért a civil legfeljebb űzheti, de gyilkolászni csak a vadászoknak szabad. A vadkárokról vitázni ingoványos terepnek számít, én mindenesetre elfogadom azt a nézetet, miszerint a vad azért jár a kultúrterületekre, mert eredeti élőhelyen túl sokan vannak, kevés az eleség.

A hivatalos panasztétel nem sok eredményt ígér, ezért jobb az ingatlan védelmének megerősítése.

A vadkárügyek általában arról ismertek, hogy a kártérítésről nehéz a vadásztársaságokkal, pláne az állammal egyezségre jutni. Ezért a mezőgazdálkodónak, erdőtelepítőnek, kerttulajdonosnak a vadak előli bezárkózás és a csemegének számító ételek eltüntetése ajánlható.

A belterületre a vadkárokat illetően más szabályok vonatkoznak, itt általában a tulajdonosoknak kell vadbarát módon megvédeni javaikat. Azért a kerítésen kívül sokféle módszer van, amivel az erdőszéli ingatlanoktól távol tarthatók a vadak. Rögtön említhetők az elektromos, hang, fény-, szaghatású szerkezetek, kenőcsök és olyan egyéb fortély, mint a csillogó, villogó zajos rémzsinór bevetése. Bár ezt is hamar megszokják az éhes, okos vadak.

A kutya jó védelem a birtokra tévedő vadak ellen

Egy, a betonalaphoz erősített drótfonat már elegendő védelmet nyújt a nagyobb vadak ellen, ha azonban a ruganyos őz, vagy még ennél is nagyobb patás vet szemet a benti csemegére, akkor számítani lehet arra, hogy hamar átpattannak a kerítésen. A jó és erős kerítés mellett egy eb már elegendő védelmet jelent, mert egyik erdei vad sem kísérli meg a közelebbi találkozást a csahossal.