Évről évre, ahogy az idén is, a visszavonuló árvíz bőven ad munkát az elárasztott kertek gazdáinak. Ami a zöldségeskertet illeti, ha esetleg túl is élik a növények a víz alatt töltött napokat, ilyenkor mégis jobb újra kezdeni. Pedig az áradás nemcsak rosszat, kiöntött pöcékből származó gusztustalanságot, fertőző baktériumokat, hanem príma öntéstalajt is hoz.

Van, akinek bejön az árvíz

Egyiptomban a rendszeresen kiöntő Nílusnak köszönhetik emberek a megélhetésüket. Országuk termékeny, gazdag részét fekete földnek nevezték, míg a terméketlen sivatagot vörösnek, és ragyogóan megéltek különleges kertkultúrájukból. Arrafelé nem sokat változott a technológia az elmúlt évezredekben, ennek is köszönhető, hogy a más tájakról Egyiptomba látogató, ha óvatlan a zöldség- és gyümölcsfogyasztáskor, hosszú és keserves órákat tölt a vécén.

Egyiptomban a bizonytalan eredetű zöldség nagy csalafintaságokra képes

Sűrűn lakott, iparosodott környezetben az árvíz által elöntött területeken ugyancsak megnő a baktériumok okozta fertőzések veszélye, hiszen ilyenkor rengeteg mindent sodor a víz, az ipari szennyeken túl, a kolitól a szalmonelláig számtalan baktérium szaporodik el. Ezért is kell a kiáradt vizet szennyvíznek tekinteni.

Az elárasztott  zöldségeskert terményeit nem érdemes mosogatni, a legjobb válogatás nélkül kidobni. A komposztálóba kerülhet, mert itt leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a „jó” baktériumok előbb vagy utóbb legyőzik a „rosszakat”. Az árvízzel talajba került szennyeződések a gyökérzet révén a növény valamennyi részébe, így a később érő gyümölcsökbe is bekerülhetnek.

Aki félti szerettei egészségét, legjobb, ha árvizet látott gyümölcsét legfeljebb pálinkaként kóstoltatja. A cefrézés során az alkohol, a kifőzés forrósága biztos végez a baktériumokkal. Elvileg lehetne alaposan mosogatni a gyümölcsöt és lehet számítani a nap fertőtlenítő hatására, de jobb a békesség.

Más a helyzet a dísznövényekkel és a gyeppel. A mostani néhány napos víz alatti vagy magas talajvizű állapotot legtöbbjük elviseli, s néhány nap múlva ki is heverik a csapást. Persze nem árt a majd alaposan megszikkadt gyepnek egy „drótos” szellőztetés és felülvetés.

A növényekkel nem lakott elöntött részeket a szokásos módon, klórmésszel kell egyenletesen beszórni, majd vízzel belocsolni. A klórmészoldat viszont a talajban élő növényeket is károsítja! Ezért, ahogy az emberi bélrendszerben egy-egy antibiotikum-kúra után, úgy a talajban is mesterségesen pótolni lehet a megfogyatkozott baktériumállományt. Számos ilyen készítmény kapható.

Szárítás, mosás, és lesz még szép gyep a ház előtt