Ha nem jó az időzítés, az első fagyteszten kényszerből áteshetnek a telelőhelyükre készülődő, a kertben, balkonon élő kényesebb növények, és kiderül, melyik mennyire bírja a mínuszokat. Számos pozsgás növénynek már a plusz 5-6 fokos hűvös is megárt, ezekkel nem szabad várni, már most védettebb helyet kell nekik találni. Ha kint maradnak, akkor a túl bátor hobbikertészek már számolhatják veszteségeiket. Ha megtörtént a baj, máris gondolkodni lehet a pótláson.

A futómuskátlit nem érdemes teleltetni

A növények fagytűrése egyre nő, ahogy korosodnak. Egyes mediterrán fajok, mint a füge vagy a selyemakác, még évekig rendszeresen visszafagynak, ám 5-6 éves korukban már túlélik a nem túl fagyos napokat. De ez csak részben igaz, mert a mínusz 18-20 fokos tartós fagy nagy pusztítást végez az edzettnek hitt, már télálló fügék, borostyánok körében is. Ha a növényi élettartammal kapcsolatos fagytűrést vizsgáljuk, akkor a fiatal növények, az éppen csak gyökeresedett dugványok, zsenge hajtások a legérzékenyebbek. Bár a fagyos éjszaka után a növény csak tavasszal mutatja meg igazán, mekkora kár érte.

Enyhe fagy során csak a rügyek károsodnak, de elhal a virág is. Aki az időjósokra nem hallgatva nem viszi védett helyre növényeit, sokat már nem tehet. Ilyenkor csak várni lehet, amíg szerencsés esetben az elfagyott levelek teljesen megbarnulva lehullnak. Súlyosabb esetben a hajtások végei, esetleg az egész ágrendszer visszafagy. Ilyenkor az élő részig vissza kell vágni a növényt.

A fagyérzékeny növények közül a legismertebbek a leanderek, a muskátlik, a szabadban nyaraltatott pálmák, a pistike, a mirtusz, a valódi babér, a kínai hibiszkusz (ismertebb nevén a szobamályva), a fuksziák, az angyaltrombita. A muskátliknál a gyengébb tövek szára is elfagyhat. Néhány nap után kiderül, mekkora a kár. Érdemes a szárcsomókon letörni az elfagyott részeket, különben a környékükön támadhatnak a betegségek.