Ősszel már egyre kevesebb virág nyílik, de egyikük, a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) egészen az első fagyokig hozza tölcsér alakú, illatos virágait. A virág másik neve estike, mely azon különös tulajdonságára utal, hogy virágai délután nyílnak ki, és reggel újra összecsukódnak. (Az angol neve is ezen a furcsaságán alapul: four o’clock flower.)

A csodatölcsér a trópusi Amerikából, valószínűleg Peruból származik, egynyáriként nevelik. 30–100 cm magas, bokros növekedésű növény, levelei lándzsás alakúak. Illatos, több színben is előforduló virágait a hajtás végein hozza. Ma már nagyon sok színváltozata van: láthatunk fehér, piros, sárga, rózsaszín, ciklámen színű, lazacrózsaszín virágokat, sőt lehetnek cirmosak is, pl. sárga alapon piros cirmos, fehér alapon rózsaszín cirmos stb. Érdekessége, hogy egyazon növényen is nyílhat többféle színű virág.

Napos, félárnyékos fekvést és tápanyagban gazdag talajt igényel. Közepes vízigényű növény, nagyon jó mutat kerítések mellett, fák tövében.

A csodatölcsér magról könnyen szaporítható, a magokat meg is vásárolhatjuk, vagy a virágról magunk is összegyűjthetjük, akkor, amikor a magok felülete már száraz, fekete és rücskös lesz, majd száraz hűvös helyen tároljuk tavaszig.

A magokat a fagyosszentek után vessük el, fészkenként 2-3-at, de ha nem gyűjtünk magot, akkor a növény magától is elszórja őket, és néhány év alatt meghódítja az egész kertet, ezért a gyakorlottabb kertészek minden tavasszal kihúzzák a zsenge növényeket.

A növény át is teleltethető, ehhez arra van szükség, hogy ősszel felszedjük vastag, karószerű gumóját, amelyet száraz, hűvös helyen tároljunk, és tavasszal a fagyok elmúltával ültessük vissza a kertbe. A módszer előnye, hogy így hamarabb virágzik a növény.