A pomelo (Citrus maxima) déligyümölcs, a legnagyobb citrusféle: a nagyobb példányok 30 cm átmérőjűek és 8 kg-osak is lehetnek, bár itthon ennél jóval kisebbeket lehet kapni. Igaz, az átlag narancshoz vagy grépfrúthoz képest még ezek is óriásiak. Első látásra azt gondoltam, hogy valami túltápszerezett grépfrút, de kiderült, hogy teljesen külön fajta.

Délkelet-Ázsiában már kb. 2000 éve termesztik és fogyasztják. A gyümölcshús savanykás, édeskés, nem keserű, mint a grépfrúté, viszont a gyümölcshúson lévő hártya kimondottan az, ezért érdemes lehúzni róla fogyasztás előtt. A pomelót vastag héj védi, amit késsel bevágva könnyen lefejthetünk a gyümölcsről.

Sok benne a B₁-, B₂ és C-vitamin valamint a kálium, ezenkívül zsírégető enzimet is tartalmaz, ezért fogyókúrázóknak is ajánlható.
Ehetjük másnaposság ellen, köhögés, emésztési zavar, szív- és érrendszeri panaszok esetén, immunerősítőként, vagy csak azért, mert finom.

A boltban sárgásabb színű pomelót válasszunk, mert az állítólag édesebb, és figyeljünk arra, hogy ne legyenek rajta puha részek, sérülések. Szobahőmérsékleten egy hétig is tárolhatjuk anélkül, hogy megromlana, de hűvös helyen több hétig is eláll. Az árban nagy különbségek vannak, érdemes körülnézni, mielőtt vásárlásra adjuk a fejünket.

A többi citrusféléhez hasonlóan magról szaporítható, bár közel sem lesz belőle akkora fa, mint a természetes élőhelyén. Ha szeretnénk saját pomelót szüretelni, akkor oltani vagy szemezni kell kis pomelofánkat.

Felhasználását tekintve minden olyat készíthetünk belőle, amit grépfrútból, én magában ettem, de gyümölcssalátába keverve is biztosan finom. Vastag héját se kell kidobni:)

Forrás: itt és itt.