Nyakunkon a tél. Bár még nem tombolnak a mínuszok, ebben az időszakban nagyon sok ember leli kedvét a madáretetésben. Erről, és ehhez kapcsolódóan az itatás és költőodú-készítés, -kihelyezés rejtelmeiről szólnék néhány szót.

Magam is évek óta etetem a madarakat, itatásra a télen is fagymentes kerti tó szolgál, a telken és a közeli erdőben pedig 40 odú várja a költésbe kezdő madarakat, így kellő tapasztalattal tudok a téma gyakorlatáról néhány gondolatot megosztani.
Ha valaki a neten kutakodik, vagy egy könyvben olvas a témáról, sok mindent megtudhat a madáretetésről. Pl. azt, hogy ősszel kell elkezdeni, és folyamatosan kell biztosítani a táplálékot, mert ha nem így teszünk, akkor az odaszokott madarak éhen pusztulnak. Sokfelé lehet kapni etetőket, olyanokat is, amelyek sajnos nem valók semmire. Akkor hát mi is az igazság, hogy járjunk el.

Egy felejtős "nemtudommi" 

Az etetőkről 

Attól függően, hogy milyen madarakat és hol akarunk etetni, tehetünk oszlopra, ablakpárkányra, faágra etetőt, amibe magokat teszünk a magevőknek. Az etetőt nem kell túlbonyolítani, akár otthoni fahulladékból is meg lehet csinálni. A lényeg: az alapja körben magas falú legyen, hogy a mag ne potyogjon ki belőle, a csapadékvédelemre pedig célszerű egy kis tetőt tenni.

Egyszerű, de jó etető

Nagyon praktikus a PET palackból készült etető: egy nyílást kell vágni rajta, ahol a madarak bemennek a magért, vagy az alsó részére egy apró lyukat ejteni, ahol kiszedik a szemeket. Óvakodjunk a giccses, semmire sem jó dolgoktól. Az ablak közelében elhelyezett etetőknél fokozott veszélyben vannak a madarak, ugyanis az ablakban visszatükröződő kép megzavarhatja őket, és nekiröpülve elpusztulhatnak. Ennek megakadályozására két módszer van: az egyik, hogy madársziluettel, egyéb, ablakra ragasztható képpel jelezzük a madárnak, hogy ott „valami” van, a másik, hogy kívülről szúnyoghálót teszünk az ablakhoz (szerencsés esetben ez be van építve az ablakkeretbe, lehúzható).

Nagyon ötletes madáretető

Rigófélék etetésére gyümölcs, konyhai zöldségmaradék tökéletes, ezt simán a földre kell kirakni. Ugyancsak szeretnek a földről enni a pintyfélék. Nekik nagyobb területen szét lehet teríteni a magokat, így veszekedés nélkül elférnek rajta.

Ahol sok a macska, ott biztosan meg fognak jelenni az etető környékén, és megpróbálnak egy-egy madarat elkapni. Roppant ügyes ragadozóról van szó, így nem szabad alábecsülni a képességeit, ezért már az etető kihelyezésénél legyünk körültekintőek. A közelben ne legyen örökzöld, vagy sűrű bokor, mert előszeretettel bújnak meg itt, és a gyanútlan áldozat egy méretes ugrás után a cica szájában találja magát. Ha függesztett etetőnk van, tegyük magasra. Ha egy oszlopon van, az etető alján körbe helyezzünk el felugrást gátló rácsot, szögesdrótot, felmászás ellen ugyancsak jó a körbefuttatott szögesdrót.

Egyszerű etetési módszer

Mit adjunk enni?
Magevőknek főleg napraforgót, diót, az apróbb magot kedvelőknek kölest, muhart, fénymagot, verebeknek jó a kukoricadara, búza is. Rigóknak, vörösbegynek a már említett konyhai hulladék is nagyon jó, a cinkék imádják a faggyút is. Ebből készíthetünk egyszerű módon madárkalácsot: felolvasztott faggyúba beleteszünk mindenféle magot, majd visszadermesztjük. Amit nem szabad etetni, az a kenyérfélék (élesztőtartalma miatt). A hattyúnak nem lesz tőle semmi baja, de egy 10 grammos madárnál már halált okoz.

Az etetést bármikor el lehet kezdeni, úgyis a madarak fogják eldönteni, mikortól meddig járnak rá. Tavasszal, márciusban akkor is elnéptelenedik az etető, ha folyamatosan tettük bele a magot. Ha csak kevés etetnivalónk van, az sem gond. Gondoljunk arra, hogy a természetben is előfordulnak „madáretetők”: egy lábon hagyott napraforgótáblára ezres pintycsapatok is rájárnak, amíg van mire. Ha elfogy, szétszéled a társaság és más táplálék után néz.

Évek óta gyűrűzzük az etetőre járó madarakat, ami alapján érdekes következtetésekre kellett jutnunk. Ha csak szemlélődőként nézzük az etetőt, akkor azt saccoljuk, hogy 20-30 cinke, 15 veréb, 10 zöldike stb. jár az etetőre. Amikor heti egy alkalommal rendszeresen gyűrűztünk az erdőben kirakott etetőnél, tavaszra összesen több mint 700 madarat jelöltünk meg! Még érdekesebb, hogy voltak rendszeresen visszafogott madarak, de volt olyan is, hogy februárban fogtunk be először egy csapat gyűrű nélküli cinegét. Ezek azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy folyamatosan rendelkezésre áll a táplálék, a madarak egy része mozgásban van, régiek mennek, újak jönnek. Etetőnél fogtunk be Kassánál jelölt cinegét és Liptószentmiklósnál fogtak be még ugyanabban az etetési szezonban egy, az etetőnknél jelölt kékcinkét.

Vízforgatós fagymentesítés

Télen, főként, ha száraz fagy van, komoly gond lehet a vízhez való hozzájutás. Ilyenkor egy fagymentes itató valóságos aranybánya, ahová csapatostul járnak a madarak inni, fürödni (télen is fürdenek a madarak!). Erre jó egy kisebb tálka, amit napi rendszerességgel töltünk fel meleg vízzel. Ha ezt nem akarjuk, akkor akváriumi vízmelegítővel megoldhatjuk a fagymentesítést, kerti tónál pedig folyamatos vízforgatással tarthatunk fagymentes vízfelületet.

Tavasszal aztán a madarak elfoglalják a revíreket, amit énekükkel jeleznek a riválisoknak, és megpróbálnak költőhelyet keresni. Odúlakóknál ez nem is olyan egyszerű. Öreg erdőkben nincs gond, mert tele vannak természetes, és harkályok által hátrahagyott odvakkal. Fiatal erdőben más a helyzet. Itt van táplálék, de nincs költőhely. Ha ilyen helyre kirakunk odúkat, majdnem biztos, hogy lakók örvendeztetnek meg minket az első ellenőrzéskor.

Mire figyeljünk?
Odú készítésénél is felhasználhatunk minden maradék deszka- és lécdarabot. Alapanyaghoz juthatunk szétszedett raklapból.

Ami nem jó: ragasztott forgácslap, ami nedvességet szív magába és hamar szétrohad (ld. kép). A lényeg, hogy egy téglahasábot kell elkészítenünk, a felső részére lyukat fúrni, és egy leemelhető tetőt tenni rá. A méretekben nincs szentírás, amit kiad az anyag, úgy lehet azon korrigálni.

A lyukméret kékcinegénél 28 mm, széncinkénél 32 mm, seregélynél 45 mm. Célszerű legalább lenolajjal jól beitatni a nyers fát, hogy tovább tartson, a tetőre pedig kátránylemezt, UV-álló fóliát, alulemezt tenni, hogy védje az időjárás káros hatásaitól. A felemelhető tető azért kell, hogy költési időben ellenőrizni lehessen, télen pedig az előző évi fészekanyagot ki tudjuk takarítani belőlük. Erre azért van szükség, mert egyrészt a folyamatosan egymás tetejére épített fészekkel egyszer betelne az odú, másrészt a fészek tele van élősködővel, és a kidobással megszakíthatjuk a fertőzési láncot.

Az odút télen is használhatják madarak éjszakázásra, vagy pelék téli álmot aludhatnak benne, erre figyelni kell.

Kihelyezésnél a függesztett módszer a legjobb, ezt nagyon könnyen egy kampó segítségével le lehet szedni a fáról és vissza lehet helyezni. A kihelyezési sűrűségnél sincs szentírás.

Nálam a kertben egy időben költött 3 pár széncinege úgy, hogy az odúk egymástól 6, 8 és 10 méterre voltak. Az ajánlás ennél jóval ritkább kihelyezést ír, úgy gondolom, hogy 50-100 méterenként nyugodtan kitehető 1-1 odú.

A tájolásnál az északi oldalra néző bejáratot kerüljük, magasságban az 1 métertől a csillagos égig kitehető bárhová.

Szöveg: Pénzes László ornitológus

Képek: innen-onnan

Saját készítésű madáretetőkre további ötletek itt.