Az év végi vendégjárás során gyakori ajándék a vágott virág. A szép csokor azonban hamar a lakás csúfjává válhat. Ha egy-két trükköt ismerünk, akkor akár hetekig tartó lakásdísz lehet. Egy növénybarát ad magára, s csak szép, egészséges csokrot visz, pláne olyan helyre, ahol meg is becsülik a virágot.

A virág ajándékozásának, a csokor készítésének külön etikettje van. Már az sem mindegy, hogy bolti eladó készíti a vevő által összeválogatott növényekből a csokrot, vagy képzett virágkötő a csokorkészítő. Vannak olyan üzletek is, amelyek tartanak előre elkészített csokrokat, ezek lehet, hogy már régóta állnak vízben, de az is elképzelhető, hogy frissen kerültek a tartóba. A virágvásárlásnál általános alapelv: az ajándékozott kedvére legyen.

Egy virágcsokor bármilyen tetszetős és drága, előbb-utóbb elpusztul. A dísz életét azonban meg lehet hosszabbítani. A botanikai ismeretekkel rendelkezők tudják, ha egy növény virága vagy annak szára megsérül, akkor ez a növényi rész – miután immár képtelen eredeti szerepét betölteni, a szaporodást szolgálni – öngyilkos lesz, s mindent megtesz azért, hogy virágtársai elől ne vonja el a megporzó rovarokat. A sérülés pillanatától olyan anyagokat termelnek a sérült sejtek, amelyek pusztítják a növényt. Éppen ezért kell minél hosszabb szárral vásárolni a virágot, s fokozatosan visszavágni, hogy a folyamat lassítható legyen.

A vásárló feladatai közé tartozik, hogy olyan virágokat is válogasson, amelyek bimbós állapotban vannak, ám arra ügyelni kell, hogy látszódjon a virág színe. A virág szállítása, különösen télen, rendkívül fontos. A sérülés- és fagyásmentességet csak részben garantálja, ha jó a csomagolás. (A személyesen átadott virág csomagolópapírját természetesen el kell távolítani.)
Az ajándékozottnak tudni kell, hogy tovább tartható életben a növény, ha minél előbb vízbe kerül. Arra azonban ügyelni kell, hogy virágot csak tisztára mosott, jól kiöblített vázában szabad tartani. Ugyancsak fontos, hogy a virágszárat minél előbb ferdén – hogy minél nagyobb felületen vezessen fel vizet – kell elvágni. Ha a vágás víz alatt – a mosogatóban vagy egy vödör vízben – történik, akkor a szár edénynyalábjaiban lévő folyadékoszlopot nem szakítja meg légbuborék. A lágy szárú virágok esetén – ilyen van a hagymásoknak – forró vasalóhoz kell érinteni a szár végét. Ilyenkor ugyanis leáll a rész elhalása.

A váza díszítésekor fontos az is, hogy a vízben lévő szárrészen sose legyenek levelek. Az elhalt növényi részek bomlásának melléktermékei eltömik a szárban lévő edénynyalábokat, és a vízben álló virág szomjan hal. Ezért van szükség a gyakori vízcserére. A friss azonban sose legyen „csaphideg”, ugyanis a meleg lakásban a hideg víz a hervadást gyorsítja. A 25-27 fokos víz a legkedvezőbb. A gyakorló háziasszony tudja, hogy a virág a hűvös helyet kedveli, viszont a közvetlen napfény és a huzat kerülendő. A jobb virágüzletekben a csokor árában van a tápsó, de van, ahol pénzt kérnek érte, a néhány forintos kiadáson nem érdemes takarékoskodni. Sokan esküsznek a virág vizének hipózására. A hipó (illetve a hasonló szerek) megölik a baktériumokat, de természetesen keveset kell csepegtetni a virág vizébe.

Nem mindegy az sem, hogy ünnepi lakásdíszként a vágott virág milyen vázába kerül. Önmagában biztosítja a továbbélést, ha a vágott virágot rézedénybe helyezik, ugyanis a vízben oldódó rézionok is baktériumölő hatásúak, s akadályozzák az algásodást is.
A virágtartó edény kiválasztásakor fontos követelmény, hogy a növénynél nem lehet feltűnőbb, díszesebb.