A kökény (Prunus spinosa) 1-3 méter magas bokor, az egyik legigénytelenebb cserje. Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában honos. Tudományos neve a görög prounosz= szilva szóból ered, ebből is látszik, hogy a szilva közeli rokona.

Magyarországon nagyon gyakran védősövénynek ültették, de ha elszaporodott, a szántóföldeken komoly gondokat okozhatott. Erre is utal az egyik népies neve: ekegúzs. Bár sok helyen megél, leginkább napos fekvésben és tápanyagban gazdag talajon érzi jól magát. Azért is nagyon különleges növény, mert igen korán, még lombfakadás előtt virágzik, ugyanakkor a kökény termése szinte a legkésőbbi gyümölcs a kertben.

Bár a bogyók már ősz elejére bekékülnek, csak akkor lehet őket fogyasztani, amikor a dér már megcsípte. Az igazsághoz hozzátartozik, akkor se számítsunk olyan édes termésre, mint a szilváé, mert így is elég savanykás ízű.

Virágának, termésének jótékony hatását már az ókorban is ismerték. Melius J. Péter Herbáriuma szerint: „ha a kökényvirágnak vizét vészed, az öklelést, oldalfájást, nyilallást meggyógyítja.”
A virágjából készült tea vizelet- és hashajtó, vértisztító hatású. Ehhez 1 evőkanálnyi szárított virágot 2 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, 20 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

A gyümölcséből készült lekvár csökkenti a hasmenést. C-vitaminban gazdag terméséből (amely valójában nem bogyó, hanem csonthéjas termés) lekvárt, likőrt, pálinkát és gyümölcslevet főznek. Fájából sétapálcát és golfütőt készítenek.