Park Life sorozatunk újabb vidéki helyszínnel bővül: ezúttal Balatonfüred közel 1 km hosszú, szép parti sétányát mutatjuk be.

Balatonfüredet már az őskortól kezdve folyamatosan lakják, a középkorban a Tihanyi apátság birtoka volt, de jelentősége a reformkorban nőtt meg. Ebben az időszakban egyre több híresség költözött ide nyaranta, pl. Blaha Lujza, Jókai Mór.
Először fából épült színház, majd 1831-ben Kisfaludy Sándor kezdeményezésére felépítették a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínházát. (A pesti magyar nyelvű színház csak 1837-ben nyitotta meg kapuit.) Füreden indult a balatoni gőzhajózás 1846-ban.

A város másik nevezetessége a füredi „savanyúvíz”. Az első források 1717-ben említik a forrást, amelyet már 1722-ben gyógyvízzé nyilvánították, és ahogy lenni szokott, először 1728-ban egy fürdőházat építettek ide, amelyet később többször is kibővítettek. Végül itt épült meg a szívkórház 1836-1871 között. Első fürdőorvosa Österreicher Manes József volt.

A Tagore sétány
Rabindranath Tagore 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, majd gyógyulásának örömére egy hársfát ültetett a parkban. A hindu legenda szerint, aki idős korában hársfát ültet, az megéri a fa kilombosodását. Tagore a faültetés után még tizennégy esztendőt élt. A költő emlékfája és szobra körül az elmúlt évtizedekben liget alakult ki.

A fa mellé emléktáblát helyeztek, amelyen a költő ez alkalomra írt verse olvasható Tábori Kornél fordításában:

A gyógyulás emlékére
Ha nem vagyok többé a földön, ó fám – /Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet/Az erre vándorlók fölött: /A költő szeretett, míg élt

A füredi szanatórium vendégkönyvébe Tagore a következőket írta: „Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas fürdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette a kimerültségemet. Magyarországról őszintén szólva, világszerte nagyon keveset tudnak és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa.” (Tábori Kornél fordítása)

Tagore példáját először indiai politikusok követték, majd néhány év alatt hagyománnyá vált, hogy az itt megfordult híres személyiségek fát ültetnek a parkban. Marx György fizikus kezdeményezésére a Nobel-díjasokkal folytatták a sort, őket különféle hírességek követték. Napjainkban magyar politikusok szaporítják az ültetett fák és emléktáblák számát. Fát ültetett itt többek között Farkas Bertalan és űrhajóstársa, Valerij Kubaszov, Leonov, a Gandhik, Göncz Árpád, Benoit Mandelbrot, Wigner Jenő, Harsányi János, Oláh György és több magyar Nobel-díjas.

Emellett szobra vagy mellszobra van itt Széchenyinek, Kisfaludy Károlynak, Deák Ferencnek, valamint Salvatore Quasimodo olasz költőnek, akinek a tiszteletére évente rendeznek költőversenyeket.

1956-ban egy indiai küldöttség felavatta Tagore bronzszobrát, és 1957-től a korábban Deák Ferencről elnevezett sétány is az ő nevét viseli.

A balatonfüredi hajókikötő előtt látható Pásztor János 1937-ben készített, és 1941-ben felállított szobra, A Halász és a Révész. A legenda szerint, aki megsimogatja a halász és a révész csizmáját, egész biztos, hogy újra visszatér ebbe a szép kis városba.

A sétány közepét augusztusban a Borhetek sátrai és padjai foglalják el, a sétányon pedig mutatványosok, utcai zenészek, artisták szórakoztatják a közönséget.

Idén nyáron itt rendezték meg a Közép-Európai Triatlon Körversenyt és a triatlonosok elit országos bajnokságát, valamint a Triatlon Tour II. fordulóját.

A verseny helyszíne a sétány volt: az úszás a Tagore sétány előtti öbölben zajlott, a futópályát pedig a sétányon jelölték ki, így igazán jól követhető volt az esemény.  

Megsimogattuk a halász és a révész csizmáját, úgyhogy biztosan visszamegyünk. Remélhetőleg akkor majd fotózni is tudunk, ami most nem jött össze. A forráshoz katt a képekre.