A cserepes növények táptalaja a virágföld, amely fekáliával átitatott tőzeg. Hazánk legnagyobb tőzegvagyona a Hanságban található, ebből készül a „hansági kertészeti virágföld”. A tőzeg a láptalajok üledéke, amelynek főtömegét az elhalt lápi és parti növényzet adja.
Néhány érdekes adat:
„Régen a tőzegmező vastagsága a Hanság-medencében átlagosan 2-3 m volt (helyenként elérte a 10 m-t is), ma ugyanakkor, jelentősen csökkent, a területen csak mintegy 50-60 cm vastagságban található.
1864-ben a Ny-i medencében 200 millió q-ra, a K-i medencében 58 millióra becsülték a tőzeg mennyiségét.
Kövér Fidél szerint 1903-ban 12 ezer ha-ra tehető a Hanság tőzegterülete. Ebben az időben a tőzeg energiáját az Esterházy uradalom villanytermelésre, gőzekék, gőzkazánok fűtésére használta. De alkalmas volt mezőgazdasági célokra is: almozásra használták – hasznosítva a tőzeg nagy nedvszívó és ammóniagáz-megkötő képességét – és istállótrágyával keverve, valamint trágyalével átitatva szervestrágyázásra. Az „Esterházy Tőzeggyár nemcsak hazánkban egyedüli, de a külföldi viszonylatban is alig akad párja. Méreteit illetőleg és forgalma után valóságos trágyagyárnak minősíthető. Nemcsak a Tőzeggyár szükségletét fedezi, hanem a távolabbi, kevés állatállománnyal rendelkező gazdaságokat is ellátja a motorvonatokon szállított trágyával.”"
„A tőzeges területeken igen nagy veszélyt jelent a vízhiány következtében, rendszerint kánikula idején gondatlanságból keletkező talajtűz (lápégés). Egyik legnagyobb tőzegégés az 1945-47 évi volt, melynek során mintegy 5800 ha-on 40-60 cm-rel lesüllyedt a talajszint, és megszűnt a mezőgazdasági hasznosítás lehetősége. Ugyancsak jelentős károk keletkeztek a Dél-Hanságban az 1976. évi tőzegtűz alkalmával is. Ekkor – egyéb károk mellett – 70 ha rét-legelő terület semmisült meg. A kiégett tőzeges területeken azonnal kezdetét veszi a spontán beerdősülési folyamat (ilyen pl. a Dél-Hanságban a Tétényi-Hany Ny-i része). Ezek, valamint a tőzegbányászás után felhagyott területek leginkább természetvédelmi célokra alkalmasak.”
(Forrás: A Fertő-tó és a Hanság Tájvédelmi Körzetek)
Tőzegtavak
És akkor jöjjön a személyes történetem: 1947-ben begyulladt a csornai Hany. Július közepe táján egyik nap úgy délután 4 óra körül egy pillanat alatt teljes éjszakai sötétség borult a községre. 11 éves voltam ekkor, és már el kellett bírnom a 15 literes kanna vizet. A délutáni „éjszakában” éppen a szomszéd utcai artézi kútról cipeltem a vizet hazafelé. A jelenség olyan váratlan és hihetetlen volt, hogy még félni is elfelejtettem. Valahogy hazabotorkáltam a sötétben. Nagyanyám kétségbeesetten sikoltozott: "itt a világvége, itt a világvége!" Ahogy lassan világosodott, látom ám, hogy nagyanyám egy köteg szentelt barkával csapkod minden irányba. Ekkor ijedtem meg, mert egyszer – talán 5 éves lehettem - nálunk járt a plébános és nagyapámmal beszélgetett az udvaron. Miközben ott sündörögtem körülöttük, hallom ám, hogy azt mondja a plébános: "Ez a gyerek 2000-ben megéri a világvégét". Nagyanyám szerint világvégén megnyílnak a sírok, fehér lepedőben jönnek sorban a halottak, a rosszak mennek a pokolba, és egyéb iszonyatos dolgok történnek. Beugrottak a plébános szavai, libabőrös lettem a félelemtől. Aztán lassan felerősödött a szél, és a délutáni „hajnalhasadás” után megszűnt a rettegés. Ekkor a barkával a kezében azt mondta nagyanyám: "Látod, ezt tette a szentelt barka".
A többi tőzegfajtáról bővebben itt olvashatsz.
Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2011.09.08. 14:54:06
"Valamikor réges-régen - így mesélik az öregek - kapuvári halászok fönt a Hanyban egy gyereket fogtak ki a Király tóból, aki ugyan teljesen meztelen volt, de mégsem fázott, mert testét halpikkelyek fedték.
Félig ember volt, félig hal: ujjai között úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett meg, kígyókkal, békákkal táplálkozott.
Behozták a kapuvári várba, s mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az István nevet kapta, s mert a Hanyban találták, hát elnevezték Hany Istóknak. Hany Istók félt az emberektől. Rúgott-harapott, ha a közelébe mentek. Legszívesebben a vár sötét folyosójának zugaiban bújt meg, vagy a várat körülvevő vizesárokban uszkált. Később, mikor már hozzászokott az emberi társasághoz, eltűrte, hogy ruhát adjanak rá, hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, amikor piros nadrágot adtak rá.
Befogták a konyha körüli kisebb munkákra is, fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, de azért, ha szerét ejthette, szívesebben evett békát.
Beiratták iskolába is, ahol a mester sokszor megfenyítette, mert kötekedő, verekedős volt.
Telt-múlt az idő, Istókból legény lett. Volt a tiszttartónak ugyanakkor egy lánya, Piroska volt a neve, aki körül szívesen legyeskedett, végül szerelmes lett bele. Nem csoda hát, ha igen bánkódott, amikor Piroska a kezét nem neki, hanem másnak nyújtotta, s ezzel a bizonyossal meg is esküdött.
Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kíváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békák ugrottak ki, kígyók másztak elő.
Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, s aki aztán bánatában, hogy kedveskedni akarásait félreértették, beleugrott a Rábába és örökre eltűnt."
Eddig a szájról szájra járt történet, de hogy emlékeznek a dokumentumok?
1749 márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt, és keze, lába ujjai között úszóhártya feszült. A korabeli írások szerint: "A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé."
Hany népe sajátos hiedelem- és mondavilágot teremtett a láp fölött sejtelmesen hol itt, hol ott megjelenő, sárgásan, kékesen derengő fénycsóvák köré. Ezek a titokzatos "lidércfények" a lápban keletkező gázok öngyulladásával keletkeztek, de a néphit szerint a felvillanó kis bolygótüzek halálba csalogatva a kapzsi embereket, az elásott kincsek fölött lebegtek.
A megmaradt lápvilág sekély vizű tavain, égereseiben szinte magunk előtt látjuk az egykori hanyi embereket, amint csáklyás, hosszú orrú fertői ladikokon csendesen siklanak a vízen. A "Csíkos égeres" mesébe illő lápos vidék, ahol az út menti hínáros csatornában békaliliom nyílik, a vízen tőkés récék úszkálnak. Hansági kiránduló célpont a "Csíkos égeres" közelében található Esterházy Madárvárta (látogatása bejelentkezés alapján), ahol kiállítás keretében megismerkedhetünk a különféle madárfajokkal és azok hangjával.
"Mióta Balázs mesterrel összehozta a sors, Hanyistók egyre jobban rákényszerült, hogy jótevőjével megértesse magát, tudassa vele, ha éhes vagy szomjas, fázik, vagy álmos, és ekkor kiderült, hogy remekül tud beszélni – a maga módján… Ha például azt akarta Balázs mesterrel tudatni, hogy enni akar, akkor előbb halk, panaszos varcogással felhívta a figyelmet magára, majd lekuporodott, kezeit markolásszerű mozdulattal a szája elé tartotta, és morogva, csámcsogva csattogtatta a fogait, miközben kérlelőn nézett a szemével. Ha szomjas volt, akkor leborult a sárpadlóra, s nyelvével nyalogatva cuppogó hangokat hallatott. Ha álmos volt, Balázs mester pedig a tűzhelyen füstölt, kotyvasztott, és mindenféle üvegcséket rakott, úgyhogy sehová sem lehetett lefeküdni – akkor odaállt elébe, és szemeit hunyorgatva jelezte, hogy szeretne aludni. Ha a nádas tisztásain szárcsák kergetőztek csobogva és kiabálva, akkor ő ugyanúgy kiabált, mint azok, sőt kezeit összeverve még a csobogásukat is utánozta némileg; ha aztán egy-két nap múlva szárcsára éhezett, akkor elismételte hangjukat, összekapcsolva az evési mozdulatokkal. Amikor halhúst kívánt, akkor szemeit kiforgatta, nyakát megmerevítette, széles száját halszerűen kitátotta és nagyokat cuppantott, közbe-közbe morogva, csámcsogva, láthatatlan halat falatozva. Annyira ügyes volt a jelbeszédben, hogy pontosan ki tudta fejezni, csukát akar-e vagy pontyot, fiatal harcsát vagy tekergőző csíkhalat."
(részlet Tőke Péter: Hanyistók c. művéből)
Tenyeres0 2011.09.08. 17:00:38
Tapmancs 2011.09.08. 18:01:52
www.youtube.com/watch?v=rcHsSSBwghM
Film a hanyi kisvasútról, Hany Istókról, tőzegről, egyebekről...
A filmben bemutatott dolgok közül ma már szinte semmi sem létezik.:(
gólafa 2011.09.15. 16:42:06
gazdálkodási KFT-hez amely a hanyi tőzeg felhasz-
nálója.A bejáratnál lévő tábla szerint 2010 -ben
50 000 000 Ft. úniós támogatást kapott telepfej-
lesztésre,amely ez év júniusában megvalósult.Fő-
leg általános,de speciális virágföldeket is gyár-
tanak.Ilyen például az áfonyához való keverék ,
amelyhez a Hanság legmélyebb pontján lévő
Király-tó környékéről nyerik a kellően savas kém-
hatású tőzeges,kotus talajt.A telepen bezsákolva és ömlesztve is kapható.Ömlesztve olcsóbb,ha ma -
gunk töltjük meg a zsákjainkat.Lapátot adnak.
A hanyi kisvasúthoz csak annyit,hogy a vonat egy
mozdonya és néhány vagon még látható a Kapuvár -
Öntésmajor-ban lévő múzeum udvarán.A múzeum jelenleg felújítás alatt van,de hamarosan ismét látogatható.