Nyáron, esetleg a szabadság alatt bőven juthat idő az elmaradt vagy éppen aktuális kerti munkák elvégzésére. Ilyenkor érdemes a nagyobb lélegzetű, hosszabb ideig tartó feladatokhoz is hozzákezdeni. Évközben a hétvégi házaknál általában nem marad idő a gyepszélek, a virágágyás szegélye, vagy a cserjék, fák alatti földcsíkok, tányérok pontos levágására, kialakítására. Pedig az ilyen apró igazításoktól tűnik a kert igazán ápoltnak. Van e célt szolgáló különleges szerszám. Aki kombinált nyéllel rendelkező szerszámkészletet használ, annak érdemes ágyásszegőt is beszerezni. De tökétesen megfelel egy olyan csempeásó is, amelynek a hegyes alsó 10-15 centijét lefűrészelték vagy levágták.

Ilyenkor több idő jut a gyomlálásra is. Nemcsak a virágágyásban, de a gyepen is megjelenhetnek az eddigiektől eltérő gyomok. A melegedő időjárásnak köszönhetően számos melegkedvelő veszedelmes gyomnövény a Kárpát-medencében is megtelepedett. Több is vándormadarak közvetítésével a mediterrán, szubtrópusi és trópusi területekről került ide. Ilyenek a burgonya rokonságába tartozó mérgező maszlagok, az indián maszlag (Datura innoxia), a métel maszlag (Datura metel), vagy régebben itt élő csattanó maszlag (Datura stramonium). A japán keserűfű (vagy japánkóró) (Fallopia japonica) Európába eredetileg dísznövényként került, majd hibridje az ártereken elvadult. Sok keserűséget okoz a nehezen irtható egyszikű mandulapalka (Cyperus esculentus) és a fenyércirok (Sorgum halepense).  

Sort lehet keríteni a gyephiányok pótlására is. Erre most csak akkor érdemes vállalkozni, ha legalább három hétig rendszeresen, naponta akár tucatszor is tudunk öntözni. De nem érdemes sokáig várni, mert a nyári gyommagok hamar megtelepednek az ilyen foltokban. Ha nagyobb – négyzetméteres – felületen kell pótolni a kikopott füvet, akkor másfél-kétarasznyi magasságban ajánlott árnyékoló hálót a terület fölé helyezni. Így sikerül a napégést megakadályozni. Ha kisebb területről, például a vakondtúrás utáni kopaszodás gyepesítéséről van szó, akkor a magvakat és a kelő, zsenge növényeket megvédi a folt környékén magasabbra hagyott fűcsomók árnyéka. Az ilyen helyen érdemes egy-két fűnyíráskor a folt körüli csomókat vágás nélkül hagyni. Ha kizsendül az új fű, akkor újra nyírható. Az első alkalommal nagyot zökken a fűnyíró, de az ilyen csomóhoz óvatosan kell közelíteni, mert a csomó másik oldalán a billenő fűnyíró mélyebben haraphat. Ekkor újabb lyuk keletkezik és kezdődhet újból a pótlás.
Ha már a zuzmók is megjelennek, biztos, hogy nagy baj van a gyeppel. Ezek levélszerű, felfelé kunkorodó, színüket a nedvességtől változtató levélkéi a kevés tápanyagot, pangó vizet és tartós árnyékot jelzik. Ellenük is hatékonyak a mohairtók, de visszatértüket csak a szegényes körülmények változtatásával lehet megakadályozni.
A gyep rendszeres lakói a gombák, nemcsak egyesével, hanem "boszorkánygyűrűkben" is élnek. Ha a füvet nem színezik el, és nincs a kertben kósza kisgyermek – aki esetleg megkóstolja –, a fűnyíró elbír a gombákkal. Ha viszont rendszeresen visszatérnek, és a gyűrű környezetében elhal a fű, akkor ásónyomnyi mélyen ki kell cserélni a talajt. A gombafonalak sűrű szövedéke ugyanis blokkolja a füvek gyökereit.