Nem mindig egyszerű a nyaralás idejére a kutyáról, macskáról, madarakról, és még ki tudja miféle házi kedvencről gondoskodni, de jobb esetben őket magunkkal vihetjük. Viszont külön gondot jelenthet az otthon maradt növények ápolása is. Szerencsés, aki megbízható locsolót talál, de annak sem reménytelen a helyzete, aki kénytelen egyedül hagyni növényeit. A legszűkebb keresztmetszetet az öntözés jelenti. Az ilyen alkalmakra az átültetéskor is lehetne gondolni, hiszen a tulajdonos és a növény életét is megkönnyítené, ha a nedvességet megtartó, jó szerkezetű földbe, vagy víztárolós edénybe kerülhetnének a növények. Vannak olcsóbb, drágább segédanyagok is, amelyek egyfajta vízraktárként segítenek túlélni a kritikus időszakot. Léteznek a szobában, balkonon élő cserepes növényeknek való, telepíthető, programozható öntözőrendszerek is. De most nem az ilyenek gazdáinak szeretnénk tanácsot adni.
Szerencsésebb a helyzet, ha sikerül megbízható öntözőt találni. Ha mégis akad rokon, barát, vagy szomszéd, aki vállalja a növények alkalmi ápolását, akkor érdemes alaposan kiképezni, melyik növényt miként kell öntözni.
Magam is megtanultam, hogy személyre kell szabni az oktatást. Legidősebb lányomnak először elmagyaráztam, melyik növény mikor és mennyi vizet vár. Azt hittem az eltérő alak, és más jellegzetességek elegendőek a különbözőségek megjegyzésére. Hazaérkezésünk után nagy önuralommal próbáltam életre kelteni a kiszáradt leandert, vagy a hidrokultúrában tartott pozsgásokat visszaterelni a normális élethez.
A következő évben térkép készült, pontos útmutatóval, de azt elfújta a szél. Az újabb ötlet az volt, hogy a növényeket vízigényük szerint négy kategóriába soroltam: napi öntözés és rendszeres ellenőrzés; alulról öntözés; csak akkor öntözés, ha a talaj felső rétege megszikkadt; nem öntözés – és ennek megfelelően különböző színű jelzésekkel láttam el a növényeket. De ez sem hozott igazi sikert. Végső megoldásnak a programozható öntözés tűnt. Az edények egyedi csöpögtetői a vízigénynek megfelelően vannak beállítva – gondoltam, nem okoz akkora problémát ezek működésének alkalmi ellenőrzése. Tévedtem, mert az egyik meghibásodott, s leállt az egész rendszer. Végül a megoldást az öntöző gyerek leváltása hozta, a három körül a legkisebb is belép mint locsoló. Biológusnak készül, vele nincs gond.
Ha nem sikerül olyan locsolót találni, akire rábízhatnánk a lakáskulcsot, viszont van olyan szomszéd, aki a teraszhoz, kerthez hozzáfér, akkor az elérhető helyeken kell locsolási igény szerint csoportosítani a növényeket. Ilyen esetben azonban arra kell felkészülni, hogy hetente legfeljebb egyszer kap vizet a növény. Ezért a túlélésre kell berendezkedni. Ha módunkban áll, akkor ilyen alkalmakra érdemes – egyszeri beruházásként – a legnagyobb, méteres átmérőjű cserépalátétet vásárolni, s ebbe sorolni a több vizet igénylőket. Ha nem fér el a nagy alátét, akkor a cserepekre erős és nem lyukas nejlonzacskót is lehet húzni, ha sikerül szorosan rákötözni, akkor a zacskó több liternyi vizet is megtarthat. Szerencsés helyzetben vannak azok, akik ablakos fürdőszobával rendelkeznek, mert a fürdőkád, de a konyhai mosogató is kiváló növénytároló lehet. A szabadban, teraszon maradt növényeket árnyékosabb helyre, a szobában lévőket pedig az ablaktól távolabb kell húzni. Érdemes a növényeket a fokozott párologtatást kiváltó melegtől, napsütéstől óvni.
A legrosszabbul a teljesen magukra maradó növények járnak. Ha csak néhány napos a távollét, akkor a talajba helyezett vízmegkötő agyaggolyók, cserép- vagy tégladarabok is elég védelmet jelenthetnek.
Aki nem akarja a földet ilyesmivel keverni, annak érdemes az agyaggolyókat egy nagyobb edénybe, lavórba helyezni. Az edényt félig meg kell tölteni vízzel, és ezután ebbe kell beágyazni a cserepeket. A közlekedő edények elvén működő vízszívó kanócok is elegendő nedvességhez juttatják a növényeket. A petróleumlámpa kanócát, vagy a természetes anyagból készült redőnygurtnit a cserép vízelvezető nyílásán kell úgy beügyeskedni, hogy belül a talaj felszínére jusson. (A jobban felszerelt növényárudákban kapható vízszívó kanóc is.) Minél több jut a földbe, annál jobb. Ezek után az átnedvesített vízszívó másik részét egy, a cserép szintjére helyezett vízzel teli fazékba, vödörbe kell rakni. A szabadon lévő kanóc alá érdemes valamilyen műanyagot, zacskót, vagy fóliát helyezni, nehogy összevizezze környezetét. Ha minden jól működik, akkor a növény kiszívja a rendelkezésére álló vizet. Aki megteheti, vásároljon Blumat agyagkúpot, ez a módszer is a közlekedő edények elvén működik. A kanóccal és az agyagkúppal akár hetekre is magukra hagyhatók a növények. Néhány ezer forintos beruházás a lakásba, teraszra való automata csepegtető-öntöző berendezés. Aki kertjébe automata öntözőt szereltetett, kiegészítetheti házi leágazással. De ez már költséges beruházás.
AzHofi 2011.07.22. 16:46:29
Bocs, de ez inkább a kapilláris hatásról szól.
AzHofi 2011.07.22. 16:51:02
titantoma 2011.07.23. 22:58:44
AzHofi 2011.07.24. 11:44:36
sztroberri · http://kapanyel.blog.hu 2011.07.24. 22:24:48
Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2011.07.27. 17:15:44
Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2011.07.27. 17:16:53
AzHofi 2011.07.27. 19:49:14
Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2011.07.28. 12:33:00
AzHofi 2011.07.28. 15:25:15
Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2011.07.29. 08:55:16