Mint minden nyavalyára, a tó algásodására is igaz, hogy jobb megelőzni, mint kezelni.
Az algák szaporodásának féken tartásához több dologra is ügyelnünk kell. Az egyik alapvető körülmény a tó elhelyezése: az algaprobléma gyakori forrása, hogy a tavat tűző napra építették. Naponta legfeljebb 4-5 órát kapjon a vízfelület direkt napot, a többi időszakban, elsősorban a déli-kora délutáni órákban gondoskodjunk árnyékolásról. A biológiai folyamatok meleg vízben gyorsabban zajlanak, gyorsabb az algák szaporodása is. Ha árnyékolunk, hűvösebb marad a víz. Árnyékot nyújthat egy épület, fa, bokor, a partszegélyre telepített magasabb növekedésű nád, gyékény stb., és a vízfelszínt borító úszó növények.
Törekedjünk arra, hogy a vízfelszín minimum egyharmadát növények pl. tavirózsa (Nymphea), vízijácint (Eichornia crassipes-kép lent) és úszók borítsák.
A vízi- és mocsári növények tömege azért is fontos, mert táplálékuk ugyanaz, mint az algáké. Ha sok növényünk van, azok kivonják a felesleges tápanyagokat a vízből, „eleszik” azokat az algák elől. Éppen ezért javasoljuk, hogy a növények ültetőközege ne legyen túlságosan tápdús: ne „trágyázzuk” a vizet, hagyjuk, hogy a tóból vonják ki a tápanyagokat!
A pangó víz szintén kedvez az algáknak. A vízgépészet tervezésénél, beüzemelésénél ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak átmozgatatlan, pangó vizes részek (ezeket szeretik amúgy a szúnyoglárvák is). A víz megfelelő oxigéntartalmát biztosíthatjuk oxigéntermelő hínárfélék telepítésével. Mechanikailag a legegyszerűbb csobogó, szökőkút, patak építésével megoldani, de lehet víz alatti levegő-beporlasztással is. Ha elégséges az oxigén, a lebontó folyamatok optimálisan zajlanak le, nincs berothadó, bebüdösödő víz.
Ügyeljünk az optimális víz-hal arányra! Egy 6-8 m3 vizet tartalmazó tóban gond nélkül tartható 15-20 db 10 cm-es aranyhal. A halak telepítésénél vegyük figyelembe, hogy azok nőnek, sőt szaporodnak is!
Ne vigyük túlzásba halaink etetését! Csak annyit adjunk, amennyi 2-3 perc alatt elfogy, és ezt is ritkán. Sok haleledel = sok halürülék = újabb jelentős alga-táplálékforrás. Bio etetési tipp: esténként néhány órán át égessünk lámpát a parton vagy a vízen, a vízbe potyogó rovarokat megeszik a halak.
Az élő vízibolhák szinte kizárólagos tápláléka az egysejtű algák tömege. Ha elegendő vízibolha él a tóban, nem lesz gondunk az algákkal. Vízibolhát szerezhetünk a jobban felkészült akvarista boltokból, vagy mi magunk is gyűjthetjük egy környékbeli természetes állóvízből. Vigyázat: a vízibolhákat a halak is szeretik – megenni. Tehát az ideális képlet: sok vízibolha + kevés hal = kevés alga.
Vegyszerekkel csak időszakosan lehet a vizet algamentesíteni. A berakott vegyszer elöli az algát, de az okokat nem szünteti meg. Az elölt algatömeg bomlásnak indul, ez pedig újabb tápanyag-utánpótlás a következő alganemzedéknek. Ha mindenképpen vegyszerrel kívánunk védekezni, azt időben kezdjük el, ne várjuk meg, amíg híg spenótszerűség lötyög a tavunkban!
Köszönet a cikkért Tóth Zoltánnak (http://www.toepites.hu/).
Németh András 2011.06.29. 10:13:00
Amire már az elején is figyeltem az a vízinövények beszerzése, valamint hogy legalább 3 helyről hordtam bele élővizet. Halat nem tettem bele mert az tényleg csak problémák forrása lehet.
A másfél évtized alatt még nem kellett egyszer sem vegyszerezni annyi a dolgom vele hogy néha utántöltöm vízzel (sima vezetékes víz, néha kútról) nincs benne csobogó sem. És a tavaszi 2-3 hetes időszaktól eltekintve (ugyanis az alga gyorsabban dúsul fel mint ahogy jönnek a fogyasztói) kristálytiszta a víz (na jó néha annyi vízibolha van benne hogy attól már szinte zavaros).
Növények: van benne valami sásféle patakparól, valamilyen menta (jó teának) valamilyen boglárka (korán virágzik) egy tavirózsa (ez az egyetlen dísznövény, de hát nagy úr a család), közönséges rence (ez nagyon bevált) apró békalencse, valamint tavaly tettem bele keresztes békalencsét, na azt nem kellett volna mert nagyon szapora és bebarnul szóval csúnya.
A lebegő növényeket tenyészidószakban néhány hetente ki kell szedni hogy maradjon nyílt víz, meg a többit is ritkítani kell ősszel, tavasszal hogy ne legyen túl sok belőle.
És idén egy vödör iszapot is kiszedtem az aljáról mert már nagyon kezdett feltöltődni.
A hal meg nem is értem miért fontos. Ha leülök a partjára akkor ott vannak a vízicsigák, a molnár-, vízmérő-, és búvárpoloskák. A szitakötőlárvák, és a többi vízi gerinctelen töme, egy komplett ökoszisztéma. Szitakötőkből például már több faj megfordult a tóban/tónál mint ahány négyzetméter a felülete.
Szóval a lényeg hogy minél inkább természetes tavacskát próbáljunk létrehozni és akkor kevés munkával sok apró élménnyel gazdagodhatunk.
AZ egyetlen nagy bánatom hogy még soha nem voltak ebihalaim. Az idei évig ugyanis idén belepetézett egy (valószínűleg) erdei béka a tóba, de a kikelt ebihalak egy hét alatt eltűntek (szerintem a szitakötőlárvák zabálták fel őket (vagy a piócák, akik nem igazán akarnak elfogyni, úgy évente 5-10-et halászok ki a tóból, de mindig van utánpótlás)