Az Oroszország déli tájegységein őshonos Armoracia rusticana már a 12. században elterjedt Közép-Európában, de Nyugat-Ázsiában és Észak-Amerikában is megtelepedett. Igénytelenségét és szívósságát bizonyítja, hogy szinte bárhol felbukkanhat: árokpartokon, mindenféle leromlott talajú, sittes területeken, ahol van hely a növekedéséhez.

Kis fűszerkertben kénytelenek leszünk lemondani róla, mert az évelő növény lefelé és felfelé egyaránt szívesen terjeszkedik – magassága elérheti a 120 cm-t. Ha találunk neki akár a kert egy eldugott sarkában mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajt, akkor akár a komposzton, akár a fal tövében, félárnyékban is vígan eléldegél.

Az ősszel előkészített (mélyen fellazított, komposzttal, szaruforgáccsal és mulccsal beterített) talajba márciusban ültessük el a gyökérdugványokat úgy, hogy a kis gyökérelágazásokat ledörzsöljük róluk, majd egymástól 20 cm-re rézsútosan beássuk a földbe, hogy tetejük éppen a talajfelszínnel egy magasságban legyen. Ezután magára is hagyhatjuk, bár a kiegyenlített vízellátást azért meghálálja. Ha mindenképpen azt szeretnénk, hogy a növény gyökérre gyúrjon, júniusban bontsuk ki körülötte a földet, és szedegessük le az oldalgyökereket (ezeket újra elültethetjük vagy frissen felhasználhatjuk). Így egyetlen, szép, vastag gyökeret nevel. Virágszárat a második évben hoz, rajta rengeteg apró, fehér, illatos virággal.

Zsenge leveleit salátába keverhetjük, de ha úgy látjuk, túl sok levelet hoz, az a karógyökér rovására mehet. Ilyenkor bátran ritkítsuk meg a levélkoronát, és vegyünk vissza az öntözésből is. A nyár folyamán folyamatosan áshatunk ki a kivadult tormatövekből, téli használatra viszont csak ősszel szedjük fel, és a többi gyökérzöldséghez hasonlóan hűvös pincében, nedves homokban tároljuk.

Egyébként meg örüljünk, ha szeret nálunk, mert sok hasznát vesszük. A népi gyógyászat emésztési zavarok, ízületi bántalmak és reumás panaszok esetén alkalmazza a tormát. Nagy C-vitamin-, illetve kalcium-, nátrium- és magnéziumtartalmának, valamint illóolajainak köszönhetően a megfázásos betegségeknek és a velük járó orrdugulásnak is hatékony ellenszere. Frissen reszelt gyökere étvágygerjesztő, gyomorjavító, elősegíti az emésztést, és a vérkeringést is előnyösen befolyásolja. Baktérium- és vírusölő hatása állítólag fél napon át tart, ezért érdemes egész évben bátran fogyasztani.

Ingerli azonban a bőrt és a nyálkahártyát, ezért terhesség alatt, valamint vese- és pajzsmirigyproblémákkal küzdők csak nagyon elővigyázatosan bánjanak vele. Külsőleg alkalmazva bőrpírt okoz, serkentve ezzel a vérkeringést, vagyis elősegítve a gyógyulást.

Fűszerként is kiváló: a frissen reszelt tormát hideg sültekhez, főtt marhahúshoz, sonkatekercshez, virslihez és füstölt halakhoz és húsokhoz tálalhatjuk. Ezenkívül jól megy a salátákhoz, a tojásos ételekhez, és a főtt halhoz is. Némi tejszínnel elvehetjük az ereje egy részét.

Az egyik kedvenc ételem is tormás, télen orr- és légúttisztító, nyáron frissítő, ráadásul pillanatok alatt kész. A receptet itt találjátok.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!