Idén is elérkezett a sokak szerint „fújmármegintegyamerikásbaromságminekeznincsennekünkelégmagyarünnepünk” Valentin-nap. Rendben, hagyjuk Valentint, nézzük meg, mit kezdhetünk Bálinttal! Nos, ha egy kicsit utánanézünk, hamar kiderül, hogy bizony nem ördögtől való ez az ünnep (sem).
Február közepe már ősidők óta a téltemetés, tavaszköszöntés, termékenység és a szerelem időszaka, így a pogány, majd arra telepedett keresztény ünnepek is e témakörök körül forognak.
Az ókori Rómában az ősi pásztorünnepre, február 15-re esett a Lupercalia, a termékenység istenének, Lupercusnak az ünnepe. A megtisztulás és termékenység érdekében Lupercus papjai kecskeáldozatot mutattak be, majd a kecskebőrből hasított szíjakkal (februa) ostorozták a fiatalokat - főleg a nőket - a fenti célok elérésére.
A kereszténységgel aztán valahogy el kellett terelni a figyelmet a régi pogány szokásokról, így jött a képbe Szent Bálint (Terni püspöke), aki a legenda szerint összeadta a szerelmeseket, még a katonákat is, akiknek császári parancs tiltotta a házasságot. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. Így vált a jegyesek és házasok védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Viszont a császárnak nem tetszett a dolog, így halálra ítélte, de kivégzése (február 14.) előtt még egy csodát tett: imája erejével visszaadta börtönőre vak lányának látását.
A népi megfigyelésekben is előjön az érzelmi szál: azt tartották, hogy a verebek Bálint-napon választanak párt, és ekkor térnek vissza a vándorló vadgalambok. Így aztán az idők folyamán minden keveredett mindennel, csak a lényeg maradt közös: a szerelem.
Az persze igaz, hogy angol kivándorlóknak köszönhetően a szokás megjárta Amerikát, Bálintból Valentin lett, és már a konzumvilág szeleteként tért vissza a virág-, édesség- és csetreszboltosok nagy örömére, de nekik is élni kell valamiből.
Úgyhogy szerintem nyugodtan ünnepeljünk, lepjük meg egymást, nem baj az, ha eggyel több alkalom van az együttlétre. Egy francia forrás szerint azért virágvásárlásnál érdemes néhány dologra figyelni: a sárga a virágnyelvben a hűtlenség szimbóluma, nem biztos, hogy ezt pont Valentin-napon kell kihangsúlyozni. Kivéve persze, ha kedvesünk kizárólag a sárga virágokat szereti.
A szúrós, agresszív növények, mint a bogáncs vagy az articsóka szintén kerülendők. A negatív dolgokhoz kapcsolódó virágokat sem ajánlják, pl. a szegfű vagy a krizantém „temetővirágnak” számít. Bár hallottam én krizantémból kötött esküvői csokorról, igaz, a násznép nem is tért magához a döbbenettől…
Apró figyelmességekkel is feldobhatjuk a napot (nemcsak a mait): tegyünk a reggeli/tízórai mellé uborkaszíveket...
... vagy főzzünk a levesbe szív alakú répaszeletkéket. Elkészítés menete itt.
Nem állítom, hogy nagy Valentin-fan vagyok, de nekünk szerencsére van alibink a mai napra: a kisebbik csemete Bálint, úgyhogy mi ünnepelünk, punktum. Tegyen így mindenki, aki szerelmes, és ne csak ma, ha lehet!
Amúgy meg napok óta ez a nóta motoszkál a fejemben, mindig dúdolgatom, pedig igazán nem az én ízlésem. De Nagymamám mindig ezt énekelte, úgyhogy kedves nekem.
Szép napot!