Egy-egy téli séta - akár fenyő, akár lomberdőben - azon túl, hogy jóleső testi-lelki felfrissülést jelent, érdekes látnivalókkal is meglep bennünket. Ilyenek a nagyon változatos formájú és színű, tetszetős vagy érdekes, élősködő, farontó taplógombák. Több mint 30 fajuk közül mi leggyakrabban a közelünkben lévő lomberdő fáin élő borostás réteggombával (Stereum hirsutum), a lepketaplóval (Trametes versicolor), a sárga gévagombával (Grifola sulphurea), a kénsárga taplóval (Poliporus sulphurus) találkozunk, és legutóbbi szerzeményünkkel, a 2 db parázstaplóval (Phellimus igniarius), melyeket egy öreg fűzfáról választottunk le.

A parázstaplót a szakirodalom (J. Toman, J. Felix, K. Hísek: A természet képekben) az alábbiakban jellemzi : “A termőtest eleinte rozsdasárga, idős korára megfeketedik. Pata alakú, tönkje nincs. Felülete sima, fénytelen, egyenetlenül megrepedezik. A pórusok fiatalon fehéresszürkén hamvasak, idősebb korban rozsdabarnák. Fahéjbarna húsa csontkeménységű. Gyakori farontó gomba, amely többnyire fűzfák, valamint az alma és a szilva élősdije.”
A mi parázstaplóink nagyméretű, különös formájú, csodálatos példányok. A „talpuk” gyűrűszerűen egymásra rakódott barnás rétegekből áll. A csúcsban végződő testük felülete hamvasszürke, a talpak alját rozsdabarna, bársonyos tapintású, bőrszerű lemez borítja. Most a muskátli helyett ezek a teraszunk téli díszei.

Habár a gombák nevében a „tapló” szó szerepel, valójában a tapló a taplógombákból, főleg a parázstaplóból metszett szövetlap, amelyet sokféle termék előállítására lehet felhasználni. Érdemes elolvasni Bedő Kálmán "A taplógomba népi feldolgozása" c. remek írását itt, melyből megtudhatjuk, hogy régen a parázstapló tűzgyújtásnál nélkülözhetetlen volt. Használták vérzés csillapítására, sebkötözésre, később a XIX. század végétől egy új kézművesség alapanyagaként. A gombát begyűjtő emberek a toplászok voltak. A kézművesek a taplót szakszerű eljárásokkal feldolgozzák és osztályozzák aszerint, hogy majd mit készítenek belőle. A kisebb részekből díszítő elemeket, a nagyobbakból sapkákat, kalapokat, kézitáskákat és még sok mindent készítenek. Híres toplászok élnek Korondon, ahol 2002-ben még 78 család foglalkozott a tapló feldolgozásával. Csodálatos termékeik iránt egyre nő a kereslet.