Emlékszem, hogy tavaly lezárt terület volt az építkezés miatt, de úgy látszik, sokáig nem jártam arra, vagy nagyon csendben történt minden, mert a múlt héten tűnt csak fel, hogy a Nyugati pályaudvar és a posta épületei között, az új irodaház előtt lett egy új park.

Kicsit utánanéztem a neten, miről maradtam le, és kiderült, hogy a teret már 2010. májusában átadták. Aztán az egyik blogon parázs vita alakult ki arról, kié itt a tér. Egy év elteltével úgy tűnik, a miénk.

Az Eiffel teret a két nagy épület közé lépcsőzetesen lefelé alakították ki. Nem olyan, mint a „hagyományos” közparkok: nincsenek árnyékot adó öreg fák, nagy virágágyások, van viszont lelátószerűen leterített „szép ződ gyep”, amire rá szabad lépni.

A most még csak csemetekorukból kifelé fejlődő fák évek múlva biztosan még kellemesebbé teszik a környezetet.

A lefelé vezető lépcsősort mindkét oldalról zöld keretbe foglalja a növényzet: gyepsáv, gömb alakúra nyírt bukszusok, kúszó- és talajtakaró cserjék és sok-sok levendula.

A régi növényzetből – már ami volt egyáltalán – egy-két fa maradt meg, a legidősebbnek tűnőt beleapplikálták az irodaház épületébe.

Azon persze lehet vitatkozni, kell-e a régi szép épületek közé üvegpalotákat emelni, ill. közparkba sok betont rakni, de ne legyünk túl szigorúak, az mindenképpen örvendetes, hogy a város közepén egy kis zöld sziget jött létre. Szökőkúttal, vízeséssel, vidám ülőalkalmatosságokkal.

Mégiscsak barátságosabb itt várni a vonatra, mint bent a pályaudvaron; a postai sorban állás és vonatnézegetés között lehet egy kicsit gyereket legeltetni, és találkozót megbeszélni is jobbnak tűnik ide, mint a villamosmegállóba vagy a gyorsétterem elé. Télen pedig állítólag a betonon ideiglenes jégpálya létesül, úgyhogy a tér minden évszakban használható. 

Nekem mindenesetre tetszik, elég jól megfér egymás mellett régi és új. Végül is, ha belegondolunk, annak idején a Nyugati pályaudvar se volt egy szokványos épület. Aki pedig ennél szebbre, zöldebbre, jobb levegőjűre vágyik, csak 2 villamosmegálló a Margitsziget.