Ígéretem szerint folytatom a barbacsi erdő gombáinak bemutatását.
Az erdő maglócai oldalán, a tölgyfák alatt, viszonylag kis területen növő, a csöves gombák közé tartozó tinórufajok közül egy alkalommal 8-10 darab aranytinórut (Xerocomus chrysentern) találtam. Nagyon szép gomba, 3-12 centiméter széles kalapja félgömb alakú. A csövek halványsárgák, később zöldek.
Szedés közben némelyik véletlenül megnyomódott, vagy eltört, ezáltal a szép sárga csöves kalap alja sötétkékre változott. Így már nem volt annyira bizalomkeltő, de mivel a szakirodalom ezt a fajtát az ehetők közé sorolja, elkészítettem. Sütés közben eltűnt a lila szín, nagyon finom ízű étel lett belőle, amelyből a család többi tagja nem kért, mert a gyors és feltűnő színváltozás miatt azóta is bizalmatlanok az aranytinóruval szemben.
Eszembe jutott egy kísérlet, amelyről "Az emberi test" c. könyvben olvastam. A résztvevőket csodálatosan megterített, a legfinomabb és legízletesebb ételekkel rogyásig megrakott asztalhoz ültették. Amikor hozzáfogtak az evéshez, az asztalt sötétkék színnel világították meg, aminek következtében az ételek undort keltő színűekké változtak, mint mikor a zúzódások véraláfutása fekete, kék, majd sárga lesz. Kár, hogy a szépséges aranytinóru is ilyen asszociációkat idéz elő. Egy jó ebéd bánja.
A képen látható jóízű, gesztenyebarna színű gesztenyetinoruból (Gyroporus castaneus) sajnos csak két szép nagy példányt találtunk az egyik tisztáson. Tojással megsütve kiadós, fölséges vacsora készült belőle.
Mivel én nem tudok ilyen szép fotókat készíteni, innen vettem őket. További érdekes információkat a fenti gombákról itt találtok.
A jövő héten folytatom.