Időről-időre vita lángol fel közösségi oldalakon a különféle eprek pontos megnevezéséről. A magyar nyelv nem segít (de az angol sem) a változatos, elterjedt növény fajtáinak beazonosításában és úgy összemossa őket, mintha elfogytak volna a szavak elnevezésükkor. A helyzetet nehezíti a tájjelegű, szögesen ellentmondó becézés, ami egy nem túl nagy ország esetében érdekes jelenség.

Bizonyos helyeken szamócának vagy szedernek nevezik a fán termő fajtát, míg mások a földi epret értik alatta. Ne induljunk hosszú utazásra eperértelmező kéziszótár nélkül. Óvatosan egyensúlyozva tehát az érzékeny témában, a fán termő eper bemutatását olvashatják lentebb.

Az epret ember, állat, madár, növény egyaránt kedveli íze és magas cukortartalma miatt. Illusztrációink némelyike egy torkos szarvasbogarat ábrázol, amint felfigyelt a kényelmes távolságba esett termésre. Becserkészi, majd felfalja. A talajt érett szőnyegként borító gyümölcsökre hasonló mohósággal vetik rá magukat a sertések is, melyek kifutóját eperfa köré húzták faluhelyen. Ez a legjobb módszer, mert az ól mellé ültetett fát csemete korában felzabálnák a türelmetlen disznók, nem túl előrelátó állatok. Hálából viszont trágyázzák a talajt és mindenki jól jár, leginkább a csúcsragadozó ember, aki megeszi mindkettőt. A vaddisznó sem veti meg termését, bizonyítja az alábbi videó:

Latin neve Morus és hálásak lehetünk, hogy van egy biztos pont azonosításukhoz, ezt adták nekünk a rómaiak (lásd Brian élete) többek közt. A Kapanyél tudásbázisában már hat éve fellelhető az eperfa természettudományos leírása. Ennyi bevezető után lássuk a faepret  gyakorlatias, hasznosítási megközelítésből. 

Mint gyümölcsfa, jól tűri a szakszerűtlen beavatkozásokat is. A fotón saját eperfám látható. Hozzáértők szerint talán szörnyű formájú, metszetlen növény. Mikor két éve a kiszáradt, hatalmas ágai folyamatosan potyogni kezdtek, bátran és kímélet nélkül lemetszettem bő embermagasságban. Gond nélkül megjelentek a fiatal hajtások és a kihagyott gyérítés miatt bokorformára nőtt a lombozat. Hasznosítása, illetve hasznosításának hiánya miatt csak érési időszakban legelünk róla, megosztva a helyi rovarállománnyal, mást nem tervezünk vele. Ezért igyekszem minél alacsonyabban tartani termő ágait és nem hagyom felmagasodni.

Pedig számos hasznosítási lehetőséget kínál. A gyümölcs felépítése (nem kell magozni) és cukortartalma miatt például finom pálinka főzhető belőle. Egy kissé erős kijelentéssel "1 kg eperhez 2 kg cukor kell és ebből lesz 1,5 liter pálinka" kezdődő párbeszéd szépen kiokosítja az eperpálinkára vágyókat. Fámon ránézésre mázsányi termés érik és hullik alá, s mivel 3.5 deciliter "Gyulai Báró Harruckern Faeper Pálinka" 7.200 Ft, ez elgondolkodtatja az embert fája értékéről. Még nem késő eperfát ültetni, kedves Olvasó!

Málnához hasonló állaga sejteti, hogy lekvárként is megállná helyét, főleg a markánsabb, szedresebb ízű fekete fajta. Sajnos hozzá hasonlóan folyamatosan szedni kell, mert a teljes érést követően gyorsan megbarnul és hullik. Egységnyi eperlekvárhoz szükséges (fehér vagy fekete fajtából, mindegy) 2 kg faeper, 0,5 kg cukor, 1 db citrom leve, 0,5 mokkáskanál Na-benzoát vagy 1 csomag 3:1 Dzsemfix. Elkészítését ebből a receptből ismerhetik meg. Összegyűjtését elhúzhatjuk, ha a frissen leszedett termést ideiglenesen fagyasztóba tesszük. Lekvárfőzéshez még jól is jön, ha pépesre olvad kiengedéskor. Ez a módszer málnánál és földi epernél egyaránt bevált.

Hosszú életének végén, ha már kidönteni kell, pálinkás hordó alapanyagnak ideális. Az alábbi videón is hasonló készül, s talán az eperpálinka népszerűsége teszi a hazai viszonylatban megdöbbentő nézettségét, illetve a világ minden tájáról érkező gratulációkat.

Ennyit az eperről, hasznosítási lehetőségeinek sokszínűségéről (és még a selyemhernyó-tenyésztés szóba sem került), így bátran ajánljuk csemeték beszerzését és telepítését a kert sarkában, a közlekedési útvonalakat szigorúan elkerülve.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!