Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.

Minden épített csúfságot el lehet vele tüntetni, de ajánlható kerti árnyékolók készítésére is. Mivel nincsenek kapaszkodó készülékei, támaszról gondoskodni kell. Előnye, hogy a nyári melegben már nem virágzik, így a méhek sem látogatják.

Ha kedvet kapnak wisteria ültetésére, akkor a növény kiszemelt helyének környékét alaposan meg kell savanyítani. Érdemes nagyobb, akár 1-2 négyzetméteres területet is mélyen felásni, és a talajba savanyú fehér tőzeget, szerves trágyát keverni. Ettől függetlenül az ültetőgödröt is el kell készíteni.

A wisteriák természetéhez tartozik, hogy az első évben inkább csak tájékozódnak, sokszor hónapokig meg sem mozdulnak. Később, ha új helyükön erőt gyűjtöttek, évente akár 3 métert is nőhetnek. Nem szabad a telet tőtakarás nélkül megkezdeni, ha a növény dézsában van, akkor az edényt is alaposan be kell bugyolálni.