Nemrég a zöldségesnél vettem néhány citromot, és bár feltűnt, hogy egyik-másik kicsit narancsosabb színű a többinél, a kora reggeli óra nem ösztönzött a dolog mélyebb elemzésére. Aztán a zöldséges megkérdezte, tudom-e, hogy a citrom közé citrancsot is kevertem? Nem tudtam, de gyanút fogtam, mert eddigi ismereteim szerint a citrancs a grépfrút magyaros neve, ha valakinek a kiejtés szerinti helyesírás nem tetszene.

Elkezdtem hát nyomozni, és hamar kiderült, hogy teljesen véletlenül egy rendkívüli citrusfélét sikerült beszereznem: a Meyer-citromot. Formára inkább citrom, színre közelebb áll a narancshoz, az íze pedig (nekem) a mandarinét idézi. Nem is igazán lehet tudni, hogy citrom-narancs vagy inkább citrom-mandarin természetes hibridje-e.

Ezt talán még névadója sem tudta biztosan. Frank Nicholas Meyer az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (United States Department of Agriculture) munkatársaként azért utazott Ázsiába az 1900-as évek elején, hogy hazájában még ismeretlen növényeket gyűjtsön. A 2500 különböző példány egyike volt a Kínában, a Himalájánál talált citrusféle, amely a tudományos keresztségben a Citrus × meyeri nevet kapta.

Frank Nicholas Meyer

A Meyer-citrom fája 2-3 m magas, de metszéssel alacsonyabban is lehet tartani. Fényes, sötétzöld levelei közt bújnak meg a fehér, illatos virágokból fejlődött éretlen citromok.

Az érett gyümölcs gömbölyded, színe narancssárgás. Héja sokkal vékonyabb és puhább, mint a citromé, ezért nehezebben is szállítható és könnyebben romlik. Nálunk mostanában (január-február) kapható, úgyhogy aki szeretné megismerni, igyekeznie kell. Merthogy érdemes: nagyon lédús, édesebb a citromnál, de savanykásabb a narancsnál (ideális limonádéalap lehetne, ha nyáron kapható lenne, de nem…), a héja is nagyon ízletes, nem véletlen, hogy a gasztronómiában vált először híressé.

Növényként is érdemes foglalkozni vele, mert rendkívül szívós fajta. Meleg éghajlaton nagyon jól érzi magát, ha elegendő vizet kap. Aki amúgy is sikerrel tart otthon citrusféléket, érdemes vele próbálkozni. A magról nevelt ( és oltott) fa kb. 4 év után fordul termőre, és rengeteg gyümölcsöt hoz.

Dísznövénynek is népszerű, mert nagyon mutatós, dézsában is tartható, és ott is gazdagon terem.

Ha tehát valaki jártában-keltében sötétebb sárgás vagy narancsszínű, ám citromgyanús gyümölcsöt lát, ne habozzon venni belőle, akárhogy is hívják a zöldségesek. Árban ugyanannyi mindkettő, de a Meyer lé- és magdúsabb. Egy ilyen citromban akár 10 mag is lehet, ami gasztronómiailag nem, de kertészeti szempontból mindenképpen előny. Aztán már csak el kell ültetni a citrommaghoz hasonlóan és várni, amíg saját Meyer-citromligetünk lesz.

Forrásokért katt a képekre, meg ide és ide.