Több érzékelhető jele is van annak, hogy közeledik a tél vége: a madarak hajnalban egyre vidámabban csiripelnek, Mohácson eltemették a telet, a szobanövények pedig elkezdtek új hajtásokat hozni, vagy éppen befejezték evilági pályafutásukat.

Talán sokaknak feltűnt már, hogy a Kapanyélen elég kevés szó esik a szobanövényekről. Ennek legfőbb oka, hogy szakértőink kivételével egyikünknek sincs túl sok sikerélménye velük. Be kell vallanom, amilyen odaadóan pátyolgatom kora tavasztól késő őszig a balkonvirágaimat és zöldségeimet, olyan mostohán bánok a szobalakókkal. Mármint a növényekkel, nem a család többi tagjával. Ennek ellenére teljesen kipusztítani csak két szobai futókát sikerült, mert magasan voltak, messze az ablaktól, kiestek a látóteremből, így a tartós víz- és fényhiányban – igaz, hosszú idő után – feladták a küzdelmet.

Nem úgy a többi! Sokat gondolkoztam, hogy lehet, hogy még mindig bírják, és arra jutottam, hogy áttértek a fényevésre. A déli fekvésű lakásnak köszönhetően az ablakok közelében lévő növények vígan élnek, ha kicsit kókadtak, kapnak némi vizet, nyáron még néha tápot is. A fokföldi ibolyák némelyike alatt szinte már föld sincs, mégis virágzanak. Beszélgetni sem szoktam velük, így nem marad más magyarázat, csak a fény. A leghálásabb mind közül a viaszvirág (Hoya carnosa). Rendszeresen csontra kiszárad a földje, mire észbe kapok, átültetve legalább 8 éve nem volt, és csak ontja a virágokat tavasztól késő őszig. Csak a fény, az van neki. De ő pont az ilyen mostoha bánásmódot szereti, úgyhogy bennem emberére talált.

Végeztem egy kis közvélemény-kutatást a kolleginák között, mint kiderült, ők sikeresebbek voltak a kinyírást illetően. Az élen a fikusz végzett, többeknél lett csúfos kopaszodás a vég. (Megjegyzem, az előző lakásban nekem is sikerült egy fikusz frizuráját erősen átfazonírozni.)

Az orchidea és az azálea is dobogós, de a ciklámen és a fokföldi ibolya is többeket megfosztott a sikerélménytől.

Na, ilyenje már egyikünknek sincs...

Magyarázatként felmerült a fényhiány, a fűtés, a túllocsolás. Vagy egyszerűen csak nem működött a kémia növény és gazdája között.

Miután abban nem nagyon bízhatunk, hogy Valentin-napra kapunk néhány virágos szobanövényt – na, nem a szerelem hiányzik, csak nem igazán tartjuk ezt a szokást -, inkább megkértük szakértőnket, segítsen összeszedni, mit csináltunk rosszul, ill. hogyan menthetjük meg még meglévő növényeinket. A válasz hamarosan érkezik.