Ahogy haladunk a nyárban előre, úgy egyre több a munka konyhában is, hiszen már lehet tartósítani a kertben termett finomságokat. Általában a lekvárok és az udvardi nagynéném által eltett olajos zöldségsavanyúságok a kedvenceim közé tartoznak. A zöldség, gyümölcs gazdaságos felnevelése sikerülni szokott, de a tartósításnak csak az elméletét ismerem. A nyári konyhában sertepertélő családtagjaim keveset tudnak a különböző veszedelmes gombákról, baktériumokról, amelyektől menteni kell a finom gyümölcsöt, zöldséget, de rutinszerűen mossák, forrázzák az üveget, dunsztolnak, és az alapanyag is tisztán kerül a fazékba. Nekem itt csak annyi feladat marad, hogy a gázpalackot aktiváljam, és hordjam a terményt meg az egész évben gyűjtögetett üvegeket.
Az idén az állam is bábáskodik a házi befőzés felett, mert az egyre több feladatot ellátó Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a napokban a házi befőzéshez segítséget nyújtva hozza a frászt a lekvárt és egyéb élelmiszert tartósítókra. A honlapjukon közreadott cikkben elmagyarázzák, hogy az alapanyag konyhába kerüléséig miféle rontó szervezetekkel kell küzdeni. Érdemes a cikket kinyomtatni és a hosszadalmas lekvárkavargatás közben olvasgatni. Nagyon fontos, hiánypótló tanulmány ez, ami a gazdasszonyképzés szempontjából nagy jelentőséggel bír. Tudjuk, hogy „a mikrobák bekerülését a tisztaság és a légmentes lezárás akadályozza meg, szaporodásukat magas só- és cukortartalommal, ecettel és/vagy egyéb tartósítószerekkel gátolhatjuk, elpusztításukat az alapos hőkezelés (felfőzés, gőzölés) segíti. A romlás jelei a penészedés, szín-és szagelváltozás, felpuhulás, habzás, gázképződés. Romlott élelmiszert soha ne fogyasszon el!”
Próbálok visszaemlékezni felvidéki nagymamámra, aki igen finom étkek mestere volt, hogyan is csinálta budapesti belvárosi konyhájában. A részletekre nem emlékszem, csak a finom ízekre és arra, hogy főztjétől, lekvárjától, pálinkájától senki nem lett rosszul.
Abban viszont teljesen igaza van a hatóságnak, hogy az alapanyagok mindig jó minőségűek legyenek, és az otthon feldolgozott gyümölcsöknél is ügyelni kell az esetleges permetezés idejére. Sok galibát okozhatnak a sérült termések, amelyeket „jók lesznek a kompótba, vagy a lekvárba” alapon választanak ki. A sérült terményeken nagy számban találhatók romlást okozó mikrobák, melyek az ép darabokra is rákerülnek.
Nagyon fontos az edényeket, eszközöket alaposan elmosni, fertőtleníteni vagy kiforrázni.
A rutinos háziasszony számára az apró kudarc nem szokott nagy fejtörést okozni, mert ha kicsit penészes lesz a befőtt, vagy lekvár, leszedi a hibás részt, újból megrottyantja a sparhelten, és máris jó lesz.
aztahétmeganyolcszázát 2012.08.02. 15:41:24
Viszont én el nem tudom képzelni, egyesek mihez esznek annyi lekvárt? Mert mi még palacsintába se szeretjük. De aki igen, talán az sem eszik rengeteg üveg lekvárt.
A nagyanyám régen rendszeresen csinált lekvárt, meg befőttet, és következő évben mindig kidobta, mert még ők sem szerették. Feleslegesen dolgozott a lekvárokkal, de hát a falujukban mindenki eltett, befőzött, talán nem akart különcnek tűnni, vagy nem tudom.
Számomra nincs az befőtt vagy lekvár, amit felcserélnék mondjuk aszalt szilvával, vagy dióval, mandulával. Ezeket viszont téli napokon imádom.
manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2012.08.02. 16:10:34
gillian 2012.08.02. 20:19:10
Ami miatt ez nekem fontos: nem ehetek cukrot, apósom sem, emiatt diabetikus lekvárt főzünk be, ami töredék áron van a boltihoz képest és kisebb a szénhidráttartalma, az íze meg jobb :)
Valaki Innen · http://pepper.blog.hu 2012.08.04. 05:50:13