Ninimimi jóvoltából folytatjuk barangolásunkat a Jeli Arborétumban, remélve, hogy kicsit feldobjuk ezt a borongós hétfőt.

Az első részben szó esett a Jeli Arborétum egyedülálló, 300 változatban pompázó havasszépe-gyűjteményéről (Rhododendron). Különösen annak fényében értékelhető mindez, hogy még a hatvanas évek elején is azt a balhiedelmet terjesztette egyik tudományos folyóiratunk, hogy havasszépe Magyarországon szabadföldben nem nevelhető. Ennek élő cáfolata Jeli.

Hazánk más részein is próbálkozhatunk vele a következő feltételekkel:

- közepesen savanyú (4<pH<6), üde, jó vízháztartású (soha nem túl nedves, nem száraz), laza (tőzeg, vagy homok, legfeljebb vályogos homok) talaj,
- fényigényes fafajok (nyír, erdeifenyő, vörösfenyő) laza árnyéka legfeljebb 40-50 % fényátbocsátással (úgynevezett „körárnyék”),
- a Nyugat-Dunántúl éghajlata (csapadék, hőmérséklet és légnedvesség viszonyai) azzal a kiegészítéssel, hogy ez nem zárja ki a Mátra, a Bükk, a Sátor-hegység csapadékosabb, párásabb régióit,
- s végül, ahol öntözni kell, ott mészmentes öntözővíz.

A felsorolt feltételek közül az első és utolsó a havasszépék 99 %-ára, az úgynevezett mészkerülő havasszépékre igaz. Nem megfelelő, meszes talajokon teljes talajcsere a megoldás. Hozzávetőleg 1 köbméteres gödröt béleljünk ki vízzáró anyaggal, majd töltsük meg savanyú tőzeg és apró fenyőkéreg keverékével. Öntözésnél ne álljon vízben, de a felső 30 cm lehetőleg ne száradjon ki! Talajtakarás fenyőkéreggel, tűlevéllel, ez védi a kiszáradástól is.

Európában öt faja él spontán előfordulásban – még a messzi északon, Lappföldön is megtalálható egy képviselőjük (Rh. Lapponicum Wahlenb.). Az alpesi és kárpáti fajok a mészkedvelő kevesekhez tartoznak. A Kaukázusban is öt faja található. Innen származik az arborétum legnagyobb tömegben és legkorábban, május elején virágzó havasszépéje, a kaukázusi sárga (Rh. flavum G. Don).

Fajokban a leggazdagabb két kínai tartomány, Szecsuán és Jünnan mintegy ötszáz – eddig megtalált és leírt – fajjal, gazdagok a Himalája déli lejtői, Burma, Ceylon, Óceánia. A nemzetség földrajzi elterjedtsége egyedül itt lépi át az Egyenlítőt. Ausztrália legészakibb csücskén csak egy faja él.

Észak-Amerikában viszonylag kevés faj képviseli, de óriási területeken. Ilyenek pl. a ketaba havasszépe (Rh. Catawbiense Michx.) vagy a virginiai havasszépe (Rh. Virginianum), mely magyarországnyi területen terjedt el. A kurume havasszépék japán eredetűek, de Jelibe a kertalapító idején kerültek. A kaukázusi sárga magoncai közül tűnt ki a színaranyhoz hasonló sárga színével a 'Klondyke', amelyet jó okkal neveztek el az aranyláz székvárosáról.

A havasszépe-telepítések mellett az erdőgazdaság szemléletének fejlesztésére egzótakísérletek is indultak, dr. Nagy László tervei alapján. Célja volt állományokat telepíteni azokból a fafajokból, amelyek honosításra érdemesek lehetnek. Az ő telepítése és elnevezése a mára nevéhez méltóvá nőtt „Óriások erdeje” az arborétum fennsíkján. Az egzótavizsgálatokról bővebben itt.

A Jeli területén fakadó Hétforrás, nevét meghaladó számú, bő hozamú vízfeltörései táplálják a Kaponyás-patakot, és természetesen az arborétum tavait. A valamikori Pannon tenger finom agyagot ülepített e vidék ősére, és erre zúdult úgy 3 millió éve, valahonnan a mai Alpok tájáról a Hegyhát óriási kiterjedésű és tömegű kavicsalapja. Így a felszíni víz a 15-20 méter vastag kavicson megszűrődve összegyűlik a pannon agyag felett, s ebből a víztározóból buzog a felszínre a sok forrás, éppen az arborétum területén. Ezek vize a malomipar államosítása előtt a nyolcas főútig terjedő területen négy malmot hajtott. A termőtalaj pedig úgy alakult ki a Hegyháton, hogy a kavicsalapra finom homokot, barna vályogot vagy mészmentes löszt hordott a szél a kiszáradó tengerfenékről. Jeli környékén és Jeliben vékonyabb-vastagabb rétegben, helyenként alig észrevehető dombokban, mészmentes finom homok fedi a kavicsalapot. S a végső formát a víz adta meg: az évezredek óta bőven fakadó források munkájának eredményeként mára meredek oldalak, zegzugos völgyek, szelíd lankák, széles fennsík jött létre: ez Jeli felszíne.

A Hétforrásnál kellemes piknikezőhely, közel százéves bükkfák hűvös árnyéka és egy kilátó található. Kína, a Himalája, Japán, a Sziklás-hegység, a Missisipi völgyének növényvilága ér itt egymásba, miközben a kínai szúrósfenyők, a kék tobozú jegenyefenyők, a japánciprusok, a pálmalevelű juharok, mamutfenyők, mocsári lepényfák és sok más növénykülönlegesség között visz az utunk. 

Május első napjaitól "indul" a havasszépe-szezon Jeliben, a páratlan virágözön a hónap végéig várja a látogatókat.

Felhasznált irodalom: dr. Nagy László: Jeli Arborétum; Andrésiné Ambrus Ildikó: Egzótaállományok vizsgálata a Jeli Arborétumban