A múlt hétvégi programajánlónkban szerepelt a Tóti Diófesztivál, amelyre el is mentünk Lengyeltótiba. Egyrészt, mert szeretjük a diót, másrészt, mert diófaültetvényt még életünkben nem láttunk, harmadrészt, mert meghívtak.

Bár a szüleink vagy nagyszüleink kertjében álló néhány fától eltekintve egyikünk sem foglalkozik diótermesztéssel, „szakmán kívüliként” is rendkívül érdekes, izgalmas dolgokat láttunk, hallottunk.

A hivatalos megnyitó után a Cser Kiadó népszerűsítette Szőlő a kiskertben c. könyvét, és a Kapanyelet is, ami nagyon jólesett. Aztán Eisenstock Ildikó tartott színes előadást A dió c. könyvéről.

És végre kimentünk az ültetvényre, ahol Dankó József, a Juglans Kft. ügyvezető igazgatója mesélt a diótermesztésről.

Magyarország és a környező országok legnagyobb egybefüggő dióskertje a Balaton déli partján, a Fonyód és Balatonboglár közötti magaslatokon terül el. A környéket több száz éve dióligetekkel övezett települések lakják. Erre utal a Lengyeltótihoz közeli Gyugy község diót idéző régies neve.

A dióskertekben az évtizedes megfigyelések és tapasztalatok alapján bevált Alsószentiváni, Milotai és Tiszacsécsi fajok találhatók. Megtudtuk, hogy a fákat (mintegy 15 000!) folyamatosan ellenőrzik, figyelik. Az általunk turistajelzésnek hitt színes vonalakról is kiderült, mit jelentenek.

Pirossal jelölik a jó mennyiségű és kitűnő minőségű diót adó fákat, kékkel a jó minőségű, de kevesebbet termőket, legalábbis, ha jól jegyeztük meg, mert közben nem tudtunk ellenállni a diónak.
A beteg, menthetetlen példányokat kivágják, de helyükre újakat ültetnek.

Na, és a gépek! Nő létünkre is teljesen lenyűgöztek bennünket. Igaz, e sorok írója gyerekkorában egyszer vezetett traktort, úgyhogy volt némi lelki kötődés a dologhoz.

Permezetőgép

Szedőgép

Rázógép

A permetező-, a szedő- és a rázógép közül ez utóbbi tetszett a legjobban: a kar finoman ráfog a törzsre, majd a vastagabb ágakra, és jól megrázza a fát. A lepotyogott diót most még kézzel szedik, de bemutatták a szedőgépet is. A kifújt levegő a hibás diószemeket, miután azok könnyebbek, felemeli, a gép pedig az egészségesektől külön gyűjti be.

Azt is megtudtuk, hogy idén először jelentkezett a termésen a napégés nevű betegség, amely a zöld héjon napsárga foltokat okoz.

Felmerült a kérdés, hogy lehet ekkora területet őrizni, de mint kiderült, ugyan a diót is kell félteni, de a tolvajokat a faanyag érdekli jobban. Ezért nincs már kerítés és a szőlőkben karó. Azért a biztonság kedvéért őrök vigyázzák a liget nyugalmát.

Dankó úr azt is elmondta, hogy bárki ellátogathat az ültetvényre, tanácsokat kérhet és kaphat, sőt, ha valaki diótermesztéssel foglalkozik, akár helybe is mennek, hogy a felmerülő problémákra, kérdésekre választ találjanak.

Összességében nagyon szép napot töltöttünk Somogyban, a diót továbbra is szeretjük, ahogy a belőle készült sütiket is.

Hazafelé még egy kicsit gyönyörködtünk a balatoni naplementében, és eldöntöttük, hogy máskor is eljövünk.

Köszönet a fotókért Kispál Zsuzsinak (Cser Kiadó).