Szeretitek a kapormártást? És a kapros tökfőzeléket? Vagy a kapros-túrós lepényt? Esetleg a kovászos uborkát? Vagy bármit, ami kaporral készül? Tudtátok, hogy a középkorban boszorkányok varázslatai, szemmel verés, bájital ellen alkalmazták? Hogy az ókorban pénz helyett az adót kaporban is lehetett fizetni, olyan nagy értékűnek tartották?
Bevallom, én nem nagyon szeretem, és csak azért ültettem, mert jól néz ki. Pedig a kapornak rengeteg kedvező élettani hatása és sokféle felhasználási lehetősége van.

Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó kapor (Anethum graveolens L.), más néven kerti kömény vagy uborkafű a Földközi-tenger vidékéről származik, Európába a rómaiak közvetítésével jutott el. Napjainkban is széleskörűen használt fűszer- és gyógyszeralapanyag.

Közepesen melegigényes egynyári növény. Fejlődése során azonban hőigénye változik. Magjai 12-15 °C-on csíráznak a legjobban, sok levelet és erős gyökérzetet fejlesztenek. Amikor a szárcsúcsokon  megjelennek az ernyők, már csak 20 °C felett biztos, hogy a termés megkötődik és gyorsan beérik. Korai vetéssel megelőzhetjük, hogy az esetleges késő tavaszi fagyok kárt tegyenek benne.

Virágzáskor sok napfényre van szüksége. Tartósan borús időben lényegesen kevesebb magot érlel. Tavasszal a talajnedvesség általában elegendő a kapormagok csírázásához. Az ernyők megjelenése előtti felgyorsult fejlődéskor és virágzáskor sok vízre van szüksége, majd terméséréskor ismét csökken a vízigénye.
Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető. Sovány és agyagos talajokon is megél, de a könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású, középkötött talajban fejlődik a legjobban.

A kaprot általában a lisztharmattal könnyen összetéveszthető fuzikládiumos varasodás támadja meg. A leghatásosabb védekezési mód ellene a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése. A kártevők közül a levéltetvek és a lepkék lárvái veszélyeztethetik.

Márciusban már vethetjük, akár köztesként is, nem túl magasra növő növények - gyökérzöldségek, burgonya, bab - közé.
Általában falusi kertekbe ültetik, de modernebb stílusú kertben dísznövényként is mutatós. Városban erkélyen, balkonládákban is nevelhető.

A kaprot az ókorban fejfájás és gyomorpanaszok enyhítésére használták. Ma is hasznos gyógynövényként tartjuk számon: teája vízhajtó, segít felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás, álmatlanság és étvágytalanság esetén. Enyhíti a menstruációs görcsöket, szoptatós anyukák a tejképződés serkentésére fogyaszthatják. A magjából főzött tea elállítja a csuklást.

Fűszerként a kapor levele, fiatal virága és a beérett magja egyaránt használható, frissen és szárítva is. A legtöbb aromaanyag, illóolaj akkor található meg a kaporban, amikor termése még zöld.

Levélfűszernek akkor szedjük, amikor a kapor még csak 30–35 cm magas. Ekkor a hajtásai még zsengék, zöldek, dúsan levelesek. A levágott leveles hajtásokat kiterítve, száraz, fedett helyen szárítsuk, majd morzsoljuk apró darabokra és tegyük jól záródó edénybe. A magok folyamatosan érnek, így szedhetjük is őket. A megbarnult, de még nem pergő ernyőket metszőollóval vágjuk le és a levélhez hasonlóan szárítsuk meg. 

A kapor a magyar konyha régóta kedvelt fűszere. Nélkülözhetetlen a kovászos uborkához, a túrós lepényhez, a tökfőzelékhez. Készítenek vele leveseket, mártásokat, gomba- és halételeket is. Utoljára tegyük az ételbe, mert így nem főnek ki belőle az értékes ásványi anyagok.