Aki mostanában a Tisza mentén jár, különleges élményben lehet része, ha jó időben van jó helyen. Minden év június közepe táján járják csupán rövid ideig tartó násztáncukat a kérészek (Palingenia longicauda). A pontos időpontot a vízállás és az időjárás is befolyásolja, a párzási időszak néhány napig, ritkábban egy-két hétig tart. A 8-12 centiméter hosszú rovar valaha egész Európában elterjedt faj volt, de a vizek szennyezettsége miatt a kontinens legnagyobb részéről eltűnt. Magyarországon nagy tömegben már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él, innen a közismert neve, a tiszavirág.

A látványos rajzás az esti órákban kezdődik, és csupán néhány óráig tart. Először a három éves lárvák felemelkednek a víz felszínére a kültakarójuk alatt felhalmozódó gáz segítségével. A hímek az elsők: a partra repülnek, és vedléssel alakulnak át párzóképes imágóvá. A vedlés alatt a kérész röpképtelen, így könnyen a lesben álló békák, rovarevő madarak prédájává válik. Az átalakult hímek ezután közvetlenül a víz felett repülve keresik a nőstényeket.

A nőstények a lárvabőrből kibújva azonnal párzóképesek. A párzás után a folyó felett 5-10 méteres magasságban repülnek a folyásiránnyal szemben, majd távolabb leereszkednek a vízre, lerakják petéiket, majd "kérészéletű" küldetésük teljesítése után elpusztulnak. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába, a dús növényzet közé és az üledékbe. A 10-100 ezres egyedszámú telepek ott élnek a következő három évben.

A kérész Magyarországon 1993 óta védett, oltalma élőhelyére és minden alakjára, így a lárvára, a szubimágóra, az imágóra és az elpusztult egyedre is kiterjed. Természetvédelmi értéke jelenleg minden megjelenési formájában, egyedenként 10 000 forint. Élő és elhullott példányainak gyűjtése egyaránt tilos! Az állományra fokozott veszélyt jelent, hogy horgászok csalinak gyűjtik, pedig ezzel természetvédelmi szabálysértést, vagy súlyosabb esetben lopás ill. természetkárosítás bűntettét is elkövetik.

Kevésbé ismert, hogy a Dunán is voltak/vannak kérészek. A „dunavirág” (Ephoron virgo) 1974-ben tűnt el, majd 2012 augusztusában – a javuló vízminőségnek köszönhetően – újra megjelent, bár sokkal kisebb számban, mint a Tiszán. A dunavirágról további érdekességek itt olvashatók. 

Aki esetleg idén is lemarad a késrészek rajzásáról, ne csüggedjen, itt megnézheti:

Forrásokért katt a képekre.