Most éppen a Washingtoni Botanikus Kertben bontotta ki virágát a kontyvirágfélék családjába tartozó titánbuzogány (vagy más néven óriáskontyvirág), melyet sokan a világ legnagyobb és legbüdösebb virágaként tartanak számon. Tudományos neve sokat elárul külleméről: Amorphophallus titanum, szabad fordításban „óriási formátlan pénisz”.
A trópusokon (Óceánia, Afrika, Ázsia és Szumátra) élő növényt Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban. Néhány gumót és magot elküldött Firenzébe, amit a gumók ugyan nem éltek túl, de néhány mag kicsírázott. A magoncokból küldtek a londoni Királyi Botanikus Kertnek, ahol 1889-ben először virágzott eredeti trópusi élőhelyén kívül.
A titánbuzogány virágának magassága elérheti a 3 métert, föld alatti gumójának súlya pedig meghaladhatja a 70 kg-ot is. Az egyik különleges példány a mexikói Rio Blanco-ban állítólag 40 évente egyszer virágzik csak, míg a botanikus kertekben látható titánbuzogányok ennél „gyakrabban”, 8-12 évente. Ezért is nagy esemény, amikor a világban valahol kinyílik egy. Ráadásul, ahogy minden csoda, ez is csupán 3 napig tart, bár előfordul, hogy tovább is. Mindenesetre nem kell annyira résen lenni, mint Wilson bácsinak a Dennis, a komiszban.
2006-ban a bonni Botanikus Kert példánya 3 virágot is hozott
A virág csúcsa a virágzás alatt 37 fokra melegszik fel, és erős dögszagot áraszt, hogy odavonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat és távol tartsa a kártevőket meg az embereket. Ha sikerül a beporzás, 8 hónapon belül narancssárga bogyótermések fejlődnek ki, viszont a növény elpusztul.
A messziről érezhető kellemetlen szag és a hatalmas méret miatt eredeti élőhelyén sokáig féltek tőle, a botanikus kertekben viszont tömegek állnak sorban, hogy láthassák, ha éppen nyílik valahol 1-1 példány. Mivel a világ számos helyén tartják, szinte minden évre jut egy virágzás, csak jókor kell jó helyen lenni. Most éppen Washingtonban. Aki nem jár arrafelé, itt megnézheti:
