Jól jöhet ez az információ így Valentin-nap előtt. Olvassuk csak!

„Gyakorlati tananyag

Reszeljenek meg két vöröshagymát, törjék meg a fokhagymát mozsárban: nem, lányok, a vöröshagyma, a fokhagyma nem büdös, földi gyümölcs mind a kettő, s illatos. Vágják jó apróra a cigánypetrezselymet, a pár paradicsomot, az édeshagymát és a fél pirospaprikát. Keverjék össze az egészet olajban, és tegyék félre ezt a dús, zamatos mártást. (Ezek a szamarak azt mondják, büdös a vöröshagyma, tudják is ezek, mi a tiszta illat! Vadinho nyersen is szerette a vöröshagymát, és a csókja perzselt.)” (Jorge Amado: Flor asszony két férje)

Pedig sokan félnek a hagymától erős szaga miatt, és semmiképpen sem ajánlják, hogy randi előtt vagy alatt hagymás ételeket együnk. A fenti idézet fényében lehet, hogy csak a hozzáállásunkkal van baj. Mindenesetre vállalkozó kedvű olvasóinknak segíthet az alábbi hagyma-összeállítás, hogy kikísérletezzék, melyiktől mennyire perzsel a csók...

Csokros hagyma (Allium cepa var. aggregatum G. Don)

Hazánkban egyelőre kevéssé ismert hagymaféle. Nevét onnan kapta, hogy főhagymája a tenyészidő alatt több fiókhagymát hoz. A hagyma húsa lilás- vagy zöldesfehér, nagyon kellemes ízű, nem csípős. Nyersen magában fogyasztva vagy salátaként kedvelt. Jól tárolható, így télen is folyamatosan fogyaszthatjuk.

Fehérhagyma

A teljesen privát véleményem, hogy ez lehet az idézetben szereplő édeshagyma. Ez is a vöröhagyma egyik változata; illata és íze is enyhébb, édeskés, ezért kiválóan alkalmas salátákba, hamburgerekbe. Érdekessége, hogy kiszáradás után is fehérek maradnak buroklevelei. Állítólag a fehérhagymától nem fakadunk sírva, de az is sokat segít, ha felvágás előtt 10 percre mélyhűtőbe tesszük, mivel hidegen lassabban zajlanak le a kémiai folyamatok. Nem tárolható olyan sokáig, mint a vöröshagyma.

Fokhagyma (Allium sativum L.)

Van egy vele kapcsolatos Murphy törvény: „A vöröshagyma illatát csak a fokhagyma nyomja el.” És ez sokat elárul róla. A fokhagymát zöldség mivolta ellenére legtöbbször fűszerként vagy gyógynövényként alkalmazzuk. Önmagában nyersen vagy pirítósra kenve fogyasztjuk, és húsételek, zöldséges egytálételek, levesek gyakori ízesítője.

Gyöngyhagyma

Ezüstös vagy aranyos színű, kisméretű hagyma, leggyakrabban ecetes lében eltéve fogyasztják, de megfőzve is nagyon finom.

Kínai metélőhagyma, fokhagymafű (Allium tuberosum)

A snidlinggel rokon növény, nagyon hasonló életformájuk, termesztésük, de a kínai hagyma friss levelei fokhagymaízűek, a virága fehér.

Lilahagyma

A vöröshagyma változata, annál enyhébb, édeskés ízű, enyhén csípős hagyma. Nagyon jól illik különféle salátákba. A francia ratatouille-ba is lilahagymát kell tenni.

Medvehagyma (Allium ursinum)

Ez elmúlt időkben egyre nagyobb népszerűségre szert tevő medvehagyma mindössze 2-3 hétig kapható. Íze a fokhagymáéra emlékeztet, tehetjük salátákba, de készíthető belőle krémleves, különféle mártások, és apróra vágva ehetjük vajas kenyérrel is. A méheknek köszönhetően mézét is élvezhetjük.

Mogyoróhagyma, salottahagyma

Ez is a vöröshagyma változata. A kicsiny, édeskés ízű mogyoróhagymát szívesen használja a francia konyha. Színe a lilától a szürkéig változhat. A salottahagyma a többi vöröshagymától eltérően több gerezdre bontható. Főleg húsokhoz és mártásokhoz használják.

Póréhagyma (Allium porrum L.)

Egész évben kapható zöldség. Leggyakrabban leveshez vagy különféle mártásokhoz, rakott ételekhez használják. A zöld része salátába is kiváló. Aki a kertjében termeszt póréhagymát, annak érdemes apróra vágva megszárítani, és a szárított póréhagymával ízesíteni a mártásokat, leveseket.

Sarjadékhagyma, csöveshagyma (Allium fistulosum L.)

Csak hosszúkás, hengeres szárat fejleszt, külön hagymafejet nem. A fehér és a zöld része is felhasználható. Őshazája a Bajkál-tó környéke, így kitűnően alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati körülményekhez is. Ezért bátran próbálkozhatunk konyhakerti termesztésével.

Snidling, metélőhagyma (Allium schoenoprasum L.)

Évelő növény, főleg a főtt ételek vagy egyéb fogások utólagos ízesítésére használjuk. A snidlinget főzni nem szabad, mert elveszti az ízét, így csak közvetlenül a tálalás előtt adható az ételekhez. Lehetőleg ne tépjük, hanem – minél közelebb a földjéhez – ollóval vágjuk le.

Sonkahagyma

A salottahagymával gyakorta kevert sonkahagyma teste hosszúkás, hengeres, íze nagyon kellemes, nem csípős, épp ezért salátákba, illetve mártásokba kitűnő.

Vöröshagyma (Allium cepa L.)

Ez a legelterjedtebb és legismertebb hagymafajta, lehet erősebb vagy gyengébb ízű. A magyar konyha egyik legfontosabb ízesítője: fogyasztjuk nyersen, párolva, főzve, sütve. A pörkölt, a paprikás, a lecsó, a fasírozott, a főzelékek, a levesek, a szószok, a különféle egytálételek nélkülözhetetlen eleme.

A vöröshagyma kétéves fejlődésű növény, ha az első évben szedjük ki, akkor az alsó szárrész még nem vastagodott meg, ez az újhagyma. Leggyakrabban nyersen fogyasztjuk (akár a metélőhagymát), de készíthetünk belőle mártásokat, leveseket. Ezt is csak az étel elkészültekor szabad hozzáadni. Az újhagymánál kicsit karakteresebb a szintén még éretlenül, de fejlettebb állapotban kiszedett zöldhagyma.

A végére is jöjjön egy hagymás klasszikus:

Sok sikert a kísérletezéshez!

Képek forrása a fotókra kattintva érhető el.