A cukkini és köztem bimbózó kapcsolat csak néhány éve kezdődött, de egyre ígéretesebben alakul. Régen csak egy tökfélének tartottam, ami nem sok jóval kecsegtetett, lévén hogy a mai napig a számban érzem a menzai édes-kapros, sűrű trutymóvá szétfőzött, telelisztezett borzalomnak az ízét. Ráadásul zsenge gyermekkoromban nem is találkozhattam e kedves rokonnal, hiszen a cukkini még az 1970-es évek végén is ritkaságszámba ment Magyarországon.

Pedig a tökfélék (Cucurbitaceae) őshazájában, a mai Guatemala és Mexikó területén ősidők óta fogyasztják e növénycsalád tagjait. A cukkinit (Cucurbita pepo var. giromontia Duch) spanyol és portugál felfedezők hozták be Európába, ahol Olaszországban lett először sikeres. Onnan terjedt el a Földközi-tenger térségében.

Mára méltán népszerű a kertekben és a konyhában, és sokféle fajtája létezik, még ha legtöbbször a sötétzöld héjú ’Black Beauty’-val találkozunk is. Kevésbé ismert változatai pl. a nizzai kövér cukkini, a virginiai fehér, vagy a rikító sárga Goldrush.

Nizzai cukkini

Szerény kinézete ellenére rendkívül hasznos zöldségféle: remek vízpótló, hiszen a termés 95%-a szöveti víz. Vitamintartalma jelentős (főleg A-, C-, B₁-, B₂-, B₆- és B₉-vitaminok) ezenkívül sok ásványi anyag (pl. kalcium, magnézium, kálium, réz, foszfor és cink) van benne. Folsavban és élelmi rostban gazdag, könnyen emészthető, ezért fogyókúrázóknak is jó szolgálatot tesz. Gyulladásgátló, vértisztító, enyhe hashajtó. Állítólag még az asztma kockázatát is csökkenti.

Goldrush

Könnyen termeszthető, bár viszonylag sok helyet – egy tő akár 2 m²-t is – foglal. Kedveli a meleget, akár a tűző napot, a vizet és a tápanyagban gazdag talajt. Élelmes növény, ha nem kap elég vizet, bojtos gyökereivel a legszárazabb talajból is kiszedi magának a nedvességet. A fagyra viszont rendkívül érzékeny, ezért csak májusban érdemes vetni vagy a palántákat kiültetni. Az utóbbi a biztosabb megoldás. Sokan úgy tartják, nem szabad az előző évi termésből eltett magokat elvetni, mert nem tudni, a felmenők közül kinek a tulajdonságait örökíti tovább a mag. Főleg, ha tök, uborka, egyéb rokon közelében volt a cukkini, a gének keveredhetnek, és ilyenkor állítólag a rosszabb tulajdonságok mennek tovább. Ennek némileg ellentmondani látszik anyósom kertészkedési gyakorlata: a komposztra kidobott magokból évről évre egyre szebb, nagyobb, bővebben termő tök- és cukkinibokrok nőnek. Igaz, a komposztnál tápanyagdúsabb talaj nem nagyon kell.

A virágok váltivarúak, egy bokron nyílnak a sárga, tölcséres hím- és nővirágok. Ezzel együtt jó, ha legalább két tövet ültetünk. A virágok is ehetők, sütve, töltve, rántva nagyon finomak. Erre a célra a hímvirágokat szedjük le, így a terméshozamot nem csökkentjük.

 A zsenge leveleket és terméseket a csigák is kedvelik. Szedjük össze őket, vagy néhány naponta fahamuval szórjuk körbe a bokrokat. Ha a cukkinit túl sűrűn ültettük, vagy túllocsoljuk, a lisztharmat is megtámadhatja. A száradó, szürkésen penészes leveleket szedjük le és égessük el. Az ideihez hasonló száraz nyarakon levéltetvek és takácsatkák megjelenésére is számíthatunk. Megelőzésképpen segíthet, ha a közelbe csombort és levendulát ültetünk, enyhébb fertőzöttségnél pedig hagyma- vagy csalánlével permetezzünk.

A legfinomabbak a kicsi (kb. 20 cm-es), keskeny, zsenge termések, ezek kovászolva is nagyon ízletesek. A cukkini felszeletelve, blansírozás után ugyan fagyasztható, azért inkább érdemes frissen feldolgozni. Elkészítési módja rendkívül sokféle lehet, az egyik változatot Fűszeres Eszter mai bejegyzésében olvashatjátok.

Forrás itt és itt.

Idén is indultunk a blogok versenyében, a Goldenblogon. Ha tetszik a Kapanyél, és fent vagytok a Facebookon, küldjetek ránk egy szavazatot. Még ma és holnap lehet. Köszönjük!