Valószínűleg nemcsak az idő szépíti meg a házi kerti zöldség-, gyümölcsemlékeket, hanem valóban finomabbak voltak szüleink, nagyszüleink terményei, mint a mostani bolti csodák. A kertészblogokon gyakori téma a régi fajták dicsérete, és tanúi lehetünk egy-egy gyümölcs-, vagy zöldségfajta utáni sikeres nyomozásnak. Legutóbb a London pepin almafajta után kutakodtunk. De globalizálódó világunkban már körülményes egy régi jonatánt is beszerezni. Ez utóbbi lehet, hogy egy százhektáros almáskertben nem állja meg a helyét, de egy családi ház kertjében gond nélkül nevelhető.

A nagyszülői almáskert ízei mások voltak

Ide sorolható a szárazbab is. A köztermesztésben már kizárólag bokorbab van, ami nem is csoda, mert egyetlen profi termelő sem akarja a futóbabot hajkurászni. A babételek ismerői viszont pontosan tudják, milyen különbség van a bokor- és a sokkal változatosabb futóbabok termése között.

Örvendetes hír, hogy közösségi tanulókert-hálózat kiépítésére szánták rá magukat. Dr. Holly Lászlótól, a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ igazgatójától megtudtam, hogy ezzel a táji adottságoknak megfelelő fajták megőrzését és a közösségi tanulás újjáélesztését tűzték ki célul. A program előzménye a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat létrejötte, több egyházi vezető, szakmai és civil szervezet, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium megállapodott, hogy a fogékony fiatalságot próbálják bevonni a sokak emlékeiben élő fajták újra felfedezésébe.

A hálózat többek között együttműködik az állami génmegőrző intézményekkel tájfajták felkutatásában, azonosításában és vizsgálatában, valamint közreműködik a képzésekben, tapasztalatcserében, gyűjtésben és gyümölcsfák kihelyezésében, nyilvántartja saját fajtaállományát. A Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat (MNVH) a csatlakozó kertek elérhetőségét, programjait, ezek beszámolóit, mint jó gyakorlatokat, ötleteket megjeleníti honlapján. Az idén hat helyszín bevonásával a Tápiószelei Génbank országjáró körutat szervez: ebből már kettő megvolt, március 17-én a Nagymarosi Piacon rendeznek magbörzét, ahol a hagyományos termesztésre alkalmas, a Dunakanyar környékén honos tájfajtákhoz lehet hozzájutni. Március 24-én Mikóházán lesz hasonló rendezvény, március 28-án Szombathelyen a Vasi Múzeumfaluban mutatják be a hagyományos termesztésre alkalmas Vas megyei tájfajtákat. Március 31-én Pilisen a Közösségi Háznál zárul a tavaszi program. További részletek itt.

Az igazgató elmondta azt is, hogy intézetük 1959 óta gyűjti és őrzi a tájfajtákat, ez idő alatt 1600 helyen 12000 mintát sikerült fellelni. A kilencvenes évekig működött a helyi termesztői hálózat, a vállalkozó gazdák fenntartották a fajtákat. A helyi fajták különleges alaki megjelenése, ízvilága miatt fontos, hogy eredeti származási helyükön élhessenek. Most újraszervezik a termesztőhálózatot, mert fel akarják szaporítani az állományokat. A Növényi Diverzitás Központ várja a jelentkezőket is, elhangzott, hogy mintamennyiségű magot ingyenesen küldenek.